Helló mindenki! Ennek még egy novemberi posztnak kellene lennie, de még csak most, december elején-közepén írtam meg, fejeztem be az utolsó amerikai kirándulásom beszámolóját. Erre az útra eddig sosem került sor, mert Oklahoma igazából nem túl vonzó kiránduló célpont, nem nagyon van ott semmi különleges látnivaló, vagy igazi turista látványosság. Először még tavaly év elején terveztük, hogy elmegyünk megnézni Oklahoma City-t és környékét, de igazából nem tudtunk összeszedni három dolgot, amit érdemes lett volna ott megnézni. Így érdekességek hiányában az út mindig törlésre került. Ha mondtam valakinek, hogy el kéne menni oda körülnézni, mindenki azt kérdezte "és mit akarsz ott csinálni", "ott nincs semmi...". Idővel azonban csak sikerült összeállítanom egy tömény egy napos (vagy kényelmes két napos) programot, ami kb. 7 óra vezetéssel megcsinálható. Ez úgy nézett volna ki, hogy elmegyünk Oklahoma Citybe, ott egy óra mászkálás, körülnézés a belvárosban (azon kívül nem látszott semmi jó a Google Maps-en), majd indulás Reno-ba, ott kis kocsikázás a történelmi 66-os úton, csak hogy átvegye az ember az érzést, megnézni egy-két jól kinéző helyet és csinálni pár fényképet. Innen irány le Fort Sill-be, ahol érdemes megnézni Geronimo, a híres indiánfőnök sírját és egy tüzérségi múzeumot, ahol egy csomó löveg van kiállítva. Ez egy szép nagy karika egy napra. A terv szerint az odafelé út az I35-ös autópályán, a visszafelé út pedig az I44-en Wichita Falls-felé lett volna. Ennek a tervnek több ok miatt is csak a fele valósult meg :)
Reggel még minden a terv szerint haladt, jól gurult a bérautó, Oklahoma Citybe menet spóroltam is 25 percet egy 2.5 órás úton.
 |
| GTA feeling. A térképnek ezen a részén még nem voltam :) |
Számomra elképesztő, milyen szintű tervezést lehet ma már a Google Maps-el és társaival csinálni. Sikerült pontosan ugyan azon a helyen megállni kocsival, ahol a parkolóhelyet 1.5 éve, még az első tervezéskor kinéztem a műholdképen.
 |
| A parkoló sarkában ott figyel egy 1930-as Ford A-Modell. |
Már a fejemben volt a környék térképe, annyit néztem régebben. Körbesétáltam a belvárost, ami szigorúan véve elég kicsi, csak mondjuk 4-5 utca széles és 4-5 utca hosszú terület.
 |
| A Reno Avenue-n ilyet is látni. |
 |
| A belváros egész szép, igazából a pesszimista énem rosszabbra számított. Van itt hangulatos, tóra épített színpad, korcsolyapálya, mindenféle játszótér. A környék ápolt és rendezett. Láthatólag azzal a céllal építették, alakították ki így, hogy ide vonzzák az embereket (Dallasban pl. nincs ilyen). Ehhez képest, illetve a kellemes, pulóveres idő ellenére 500 méteres körzetben, hétvégén kb. 20 ember található az utcákon és a parkban. OKC kb.600.000 fős város. |
 |
| A tömeg biztosan nem akadályoz meg abban, hogy közelebb menjünk az utcán elrejtett méretes üveggömb karácsonyfa díszhez. Szerintem hangulatosak ezek a nagy díszek az utcán, tök jó ötlet. |
 |
| Tetszik a díszítés. |
 |
| A zsír új, 2012-ben épült Devon Tower a legmagasabb felhőkarcoló Oklahomában. |
 |
| Szép, tiszta és hangulatos utcákon vezet a bámészkodók útja a belvárosban. |
 |
Láttam egy embert az utcán, ugyan abban az oldalban ment mint én. Nagyon gyanús volt.
Hmmm...ahol nincs senki már az is gyanús, ha látsz valakit.... |
 |
| Nem néz ez ki rosszul, csak valahogy érezni a környező utcák "nyomását". Két utcányira mellettem már semmi sincsen, mintha beszorítanák a normális részeket egy kicsi helyre. Furcsa. |
 |
Egy őrült, tömeg-lövöldöző géppuskás nem sok kárt tenne itt senkiben. Nem tudom miért, de Dallas is ilyen.
Nincs ide miért eljönni, vagy mi ?? |
 |
| Tetszenek ezek a falfestmények. Érdemes rámutatni, hogy nincsenek "poénból" összebarmolva. Biztos az itteni grafittiseknek nincsen humorérzékük. |
Végeredményben örülök, hogy eljutottam OKC-be is, és sikerült ott kicsit körülnézni. A kis bámészkodás után 30 perccel a bér-Fordommal már El Reno útjain hasítottam.
 |
| Isten hozott El Reno-ban !!! |
Reno egy kis történelmi város a 66-os út mentén. A belvárosában sétálgatva érzik, hogy valaha szebb napokat is látott a városka. A falakról szinte folyik a vadnyugat feeling.
 |
| Kikötött lovak az utcában. Az igazi western hangulatú épületek között önkéntelenül is elképzeli az ember, hogy mindjárt kilép pár cowboy a lengőajtón ajtón poros, drapp színű ruhában és már halljuk is a hatlövetű bal tenyérrel megforgatott tárának ciripelését. És aztán puff...puff... Ez itt a vad nyugat. |
 |
| A parányi belvárosban nehéz elkerülni a Hősök terét, ami az Amerika háborúiban elhunytaknak állít emléket. A járdán. |
Az egyik látnivaló Reno-ban a Canadian County Historic Museum. Mi európaiak nem dobunk hátast az itteni dolgok korától, de azok legalább amerikaiul néznek ki, mint a westernfilmekben.
Ijesztő egyébként, hogy ez az egész westernkedés, törvénynélküliség, elmaradottság meg az indiánoskodás kb. 100-140 éve volt itt. Szerintem az itteniekben (nem csak Oklahomaiakban, hanem általában a déliekben) még mindig benne van a dédnagyapák, esetleg üknagyapák fegyverforgató, indiánvadász szellemisége. Egyébként sokféle indián törzs élt errefelé, többek között a Cheyenne-Arapaho, Comanche és Apache indiánok.
Amikor ezt a kirándulást terveztem még nem gondoltam, hogy majd valamikor egy év múlva Arizonában és Nevadában a 66-os úton fogom nyomni egy kabrió Mustanggal. Mivel az ikonikus út olyan vonzónak tűnt, nem akartam kihagyni a legközelebbi pontjának a meglátogatását, hiszen ez amolyan "muszály megnézni" dolog. Persze azóta mentem már rajta, de mégis egy élmény ugyan azon az úton menni több ezer kilométerre az előző helytől. Szal kigurultam még egyszer az öreg 66-osra, ami Reno mellett megy el és élveztem egy kicsit az út hangulatát.
 |
| El Reno, Oklahoma |
 |
| A történelmi 66-os út. Garantált, hogy itt nem fogsz dugóba kerülni. A forgalom ma már a közeli autópályán megy. |
A 66-os útról lefelé jövet elhajtottam a Fort Reno mellett, ami valaha egy katonai erődítmény volt, 1875-ben alapították és első vezetője a híres Sheridan tábornok volt.
Ezután a következő úticélom felé vettem az irányt, de akkora dugó lett Reno és OKC között, hogy közben rámesteledett az autópályán. Ennek következtében a kirándulás Fort Sill-i része törölte magát a programból. Nem lett volna nagy poén a sztár indián főnök kőhalmával fényképezkedni a sötétben, plusz a dugóban való ücsörgés közben a tüzérségi múzeum is lehúzta a rolót.
Geronimo egyébként azért érdekelt volna, mert ő volt a talán leghíresebb Apache indiánfőnök. Fiatal korában, amikor a mexikóiak (akikkel akkor éppen békében éltek) megtámadták a táborukat, megölték az anyját, feleségét, gyerekeit, ezért egész életében gyűlölte mexikóiakat. Az Apache indiánok a vezetésével egy időszakban több, mint 5000 mexikóit öltek meg, mindenkit, akit értek, és több mint 100 telepet semmisítettek meg. Rettegtek tőle a fehér emberek. Katonák és hadseregek előli szökéseiről legendák szólnak. Geronimot öreg korára nagyon megbecsülték és tisztelték, olyannyira, hogy még Theodore Roosevelt amerikai elnök beavatási szertartásán is megjelent, lóháton! Fort Sill-ben halt meg, ahol ma is látható a sírja.
Manapság az amerikai katonai ejtőernyősök hagyományosan "Geronimo" kiáltással ugranak ki a repülőből megmutatva, hogy nem félnek az ugrástól. Az Osama Bin Laden-en történő rajtaütés kódneve is Geronimo volt, amin aztán néhány indián felháborodott, ezért átnevezték az akciót.
Szóval Geronimot nem sikerült megnézni, így az I35-ös autópályán csekély négy óra megállás nélküli vezetéssel hazaröppentem bérelt Fordommal.
 |
| Jó ez a kocsi, meg a fogyasztása, meg minden, de hogy a CD lejátszó miért nem tud a számokba belepörgetni, az 2014-ben egyszerűen felfoghatatlan. A másik....nincs benne belső világítás...... de van helyette dizájnos szemüvegtartó.....Asztem kimerevedek :) |
