2013. július 31., szerda

Autóügyek: Jogositvány

Amint az ember kikerül az USA-ba, a vezetés nagyon hamar létszükségletté válik. OK, New Yorkban, meg egy-két helyen, ahol van tömegközlekedés talán nem, de máshol tényleg nem lehet meglenni kocsi nélkül. Én gyakorlatilag boltba is autópályán járok, gyalogosként pedig átkelni az úttesten sokszor embert próbáló feladat. Ebben a posztban a texasi jogsi szerzéssel kapcsolatos dolgokról fogok írni. 
Az USA-ban a legfontosabb személyazonosító okmány a jogosítvány. Az amerikaiaknak nincs külön személyigazolványuk, lakcímkártyájuk és jogsijuk, ez mindhárom egyben a jogosítvány. Ezen van rajta minden. Ha valakinek nincs jogsija, akkor ő kérhet csak igazolványt (ID-t). A külföldiek ugyan olyan jogsit kapnak, mint az amerikaiak, szóval miután megszereztük a jogsinkat és a rendőr elkéri azt, a jogsiból nem tudja megmondani, hogy állampolgárok vagyunk-e vagy nem. Úgymond egyenrangúak leszünk. Ami miatt még érdemes megcsinálni a jogsit/ID-t, hogy utána nem kell állandóan az útlevelet magunknál tartani. 

Ha már jogsiról van szó, akkor az első kérdés, hogy vezethetsz-e Texasban az otthoni jogsival? A válasz akkor igen, ha az USA -ban / Texasban nem állampolgár, látogató vagy, 18 és 75 év közötti, és olyan országból jöttél, ahol elfogadják az USA jogsit. Ekkor Texasban egy évig vezethetsz az otthoni, pl. magyar jogsiddal. Magyarországra ez a kitétel igaz, szóval lehet vezetni magyar jogsival itt. 

Mivel a rendőrök itt még nem láttak magyar jogsit érdemes a nemzetközi jogosítványt kikérni Magyarországon a városházán. Ez kb. 3000 HUF-ba kerül és vinnünk kell magunkkal egy fényképet magunkról. Cserébe kapunk egy, valami 1968-as nemzetközi egyezmény alapján kiállított, gyönyörű, barnás borítójú, többnyelvű, az egyezmény évjáratának megfelelő színvonalú könyvecskét, amiben még az angol oldalon is magyarul lesznek kézzel kitöltve az adatok. Amikor jeleztem a városházán, hogy az amerikai rendőr a magyar szöveggel valószínű nem sokat tud majd kezdeni, az volt a válasz, hogy ez így szabályos. Hát ez van. Fontos, hogy a nemzetközi jogsi csak az eredeti/rendes jogsival >együtt< érvényes, önmagában nem. Azonkívül a nemzetközi jogsi függetlenül attól, hogy hol váltják ki, mindenhol ugyan úgy néz ki, és ugyan azokat az infókat tartalmazza. Láttam itt a DPS irodában az amerikai nemzetközi jogsit, pont olyan, mint a magyar. Itt is ajánlják, hogy váltsuk ki, ha az USA-n kívül akarunk az itteni jogsival vezetni. Tehát ismert dolog. Soha nem kérte még el tőlem senki, tehát nem tudom, hogy néznének rám, ha tényleg megmutatnám mondjuk a rendőrnek, vagy valaki másnak, de elméletileg ismerik, létezik itt is. 
Fontos, hogy autót bérelni lehet nemzetközi jogosítvány nélkül is, soha senki nem kéri. 

Tehát akkor mondjuk, hogy kell amerikai jogosítvány. Ennek a megszerzésével és a kapcsolódó dolgokkal itt a Department of Public Safety (DPS) foglalkozik. Ha elszántuk magunkat, meg kell keresni a legközelebbi DPS irodát és besétálni. Ide vinni kell magunkkal néhány tartózkodásunkat igazoló dokumentumot, pl. lakás bérleti szerződés, valamilyen rezsi számla (víz, villany, TV, internet, stb.), pár bankszámla kivonat, egészségügyi biztosítási kártyát, stb. Azt, hogy miért jöttünk már a bejárat után közvetlenül egy asztalnál ülő hölgy megkérdezi, megnézi az iratainkat, ideadja a kitöltendő okmányokat, és ő adja a sorszámunkat is. Mivel csak egy ilyen alkalmazott van, mindenkinek gondja van, meg értetlenkedik, elég gyakran hosszú sorbaállása alakul ki a bejáratnál. Ha megvan a sorszámunk, beljebb lehet menni leülni, de állni nem mindenhol szabad, mert olyan szűk a hely hogy zavarjuk az ügyintézést. Várakozás közben ki kell tölteni két szinte azonos űrlapot, amiből az egyik a vizsgalap lesz. Ezeken a számomra két fogós kérdés volt, a magasságom lábban és inch-ben, illetve a testsúlyom fontban. A papírmunkához kérik a vízumot, a DS-2019-et, ha van már kocsi, akkor annak az összes papírját, biztosítást, stb, és az SSN-t. 

DPS hivatal: minden egyben. 2-3 óra várakozás után sorra kerülsz. Mégsem ideges senki.
Szerintem viszont nagyon bosszantó ez az iszonyat lassú tempó!
Ez a kép akkor készült, amikor már 2 órája vártam és már mindenkit behívtak előttem.
Zárás után 30 perccel kerültem sorra, én voltam az utolsó, persze nem az érkezés szerint.

Ha csak a KRESZ-et szeretnénk tanulni, az előbb említett hölgynél lehet kérni Texas Driver's Handbook-ot nyomtatott verzióban. Ingyen adni fog egyet, de le is lehet amúgy tölteni pdf-ben a DPS web oldaláról. Ez a könyvecske az itteni hivatalos KRESZ könyv (itt természetesen nem KRESZ-nek hívják). Az egész kb. 70 oldal, meg kell tanulni. Aki már sokat vezetett, annak nem lesz olyan bonyolult, de vannak azért különbségek a magyar/európai közlekedéshez képest, először szokatlan lehet itt vezetni. Mások a táblák, vannak új féle sávok, a hangsúly is sokszor máshol van.

Ha a papírmunka megvan, azonnal letehetjük a KRESZ vizsgát, ami itt 25 éves kor felett nem tanfolyam köteles. Tehát, ha úgy érzed megy, bemész és levizsgázol. A KRESZ vizsga (itt written test -nek hívják) 30 kérdésből áll, és nem kötik az ember orrára mennyit kell helyesen megválaszolni, hogy átmenj. Én legalábbis nem kérdeztem rá, de az interneten azt olvastam, hogy 70% kell, bár ugyanitt azt is írták, hogy csak 25 kérdés lesz. Első lépésként le kell ülni egy, a váróterem egyik falánál lerakott érintőképernyős számítógépek egyikéhez, és bepötyögni a kapott papírról egy azonosító számot (a jövőbeli a jogsid számát).


Egy sor ilyen gép áll a váróterem falánál

Sittes feeling. A monitort az alatta látható fadarab tartja a helyén, ami nem sokat ér.
Az érintőképernyő a harmadik bökdöséstől  beesik. :) 
A teszt feleletválasztásos jellegű, a gép feldob a kérdésre maximum 4 lehetséges választ, amiből ki kell választanod a helyeset, majd megnyomni a Submit gombot. 
Kezdetnek először négy nevet fogsz látni a képernyőn, amiből ki kell választanod a sajátodat. Ez sikerült. Utána 4 születési dátumot ír ki a gép, ezek közül szintén ki kell választanod a sajátodat. Itt már volt egy kis fennakadás, mert a négy között nem volt ott az enyém. Megyek vissza a nőhöz, mondom neki mivan. Azt mondja, akkor válasszam a legközelebbit, de ez csak a hitelesítés, úgysem számít sehová. Hát mondom, faxa hitelesítés, mindegy. Kiválasztom a legközelebbit, a gép kiírja, hogy nem jó válasz, aztán kilépett. Megyek vissza a nőhöz, mondom megint mivan. 10 perc múlva ismét a gép előtt ültem, és ott volt a születési dátumom is a képernyőn. ÉÉÉÉ, nagy az öröm!!!  
Ezután kezdődik a teszt. A kérdések szerintem az egyszerűbbektől a nehezebbek felé mennek, vannak benne triviálisak is, de az egészet annyira triviálisan baromira egyszerűnek azért nem nevezném. Az egyik, amire nagyon rámennek az a féktávolságok különböző sebességeknél. Pl. egy 20 mph-val menő átlagos kocsi a fékezés megkezdésétől kezdve mekkora úton tud megállni, vagy, mekkora a max. sebesség, amiről fékezve még éppen nem ütsz el egy előtted 68 lábbal lelépett gyereket? Rámennek a reakcióidő alatt megtett útra, meg az azt követő féktávolságra is. Legalább 3-4 ilyen kérdés volt. A másik népszerű topic a büntetések, hivatalos teendők. Pl. Mi a max büntetés, ami kiszabható egy ittasan vezető 21 év alatti emberre, aki halálos balesetet és súlyos anyagi kárt okoz? Vagy hány nap szociális szolgálat szabható ki ezért és ezért egy fiatal korúra? Vagy mi a büntetés mértéke ezért meg ezért. Inkább ezeket a kérdéseket kell megnézegetni, mert ilyeneket nálunk nem tanítanak, de szerintem hülyeség is lenne. Kb. csak ezek a gondolkozósabb kérdések, a többi könnyű. Ja, a tesztre időkorlát nincs. Ha sikerült, az ügyintézőnél lehet foglalni vezetési időpontot, vagy utánanézhetünk interneten. Itt más megyékben is már csak augusztusra volt hely, én viszont nem szeretnék várni addig. 
Ami fontos, hogy adnak egy ideiglenes jogsit (egy "A4"-es lapot), amivel lehet gyakorolni vezetni az új pilótáknak. 25 éves kor felett ugyanis vezetési tanfolyam sem kell a jogsihoz, csak foglalsz egy időpontot interneten és levizsgázol. 
A vezetési teszthez (driving vagy road test) először meggyőződnek, hogy befizettük-e a szükséges díjakat. Ha nem, vizsga előtt még sorban kell állni a kapott sorszámunkkal egy majdnem óra hosszát (!), befizetni az összeget, majd mehetünk a lefoglalt időpontra vizsgázni. Mivel KRESZ vizsga után csak azzal a megszorítással lehet vezetni, hogy egy 21 évesnél idősebb, Texasi jogsival rendelkező ül melletted legalább 1 év vezetési tapasztalattal, ezért hivatalosan csak így mehetünk oda vizsgára. Ezt azonban senki nem ellenőrzi. Szóval a papírmunka után kimegyünk a kocsinkhoz, és odagurulunk a "The road test starts here" táblához, beállunk a sorba. Elképzelhető, hogy lesz előttünk 5-6 másik autó, így könnyen több, mint egy órát is kellhet majd sorban állni. Amikor sorra kerülünk, a vizsgáztató odajön a kocsihoz, megkér, hogy működtessük az indexeket, féklámpát, dudát. Karjelzést (jobbra, balra, stop) itt nem kérnek. Oda kell neki adni a kocsi papírjait, biztosítást, regisztrációt. Lehet vizsgázni saját kocsival, a haver kocsijával, vagy bérelt autóval is. Ha a papírok rendben vannak, a vizsgabiztos beül a kocsiba, elmond egy sablon szöveget és indulás. Az első feladat a paralel parkolás két bója között. Ezt érdemes előtte gyakorolni, mert ezen azonnal látszik Controll skill-ed, és ha nem sikerül, az nagy súllyal esik lattba. Utána indulás egy jól bejáratott teszt területre. Ez általában egy eléggé elhagyatott lakóövezet, forgalom, gyalogosok vagy speciális helyzetek nélkül, valahol a közelben. Iskola övezet viszont biztosan lesz benne. Arra kell vigyázni, hogy a sebességhatárokat sohasem szabad túllépni, lassan kell vezetni, a Stop tábla előtt teljesen meg kell állni, állandóan nézni kell a fejünkkel jobbra-balra, index + hátranézés mindenhol. A kanyarodás itt valami miatt nem jó, ha íves, szögletesen kell a kanyarokat venni.... sztem hülyeség.

Íme egy üres értékelő lap, erre írkál a vizsgabiztos.


Az egész procedúra 15-20 perc, maximum, és a végén visszamentek a DPS irodához, ahonnan indultatok. Itt megmondja a vizsgabiztos, sikerült-e a vizsgád vagy nem és kész is vagy. Ha minden rendben, kapsz egy ideiglenes jogsit, azaz egy nyomtatott papírt, amivel már megszorítás nélkül vezethetsz. A kártya-jogsit postán küldik ki 1-2 héten belül.
Hát így megy ez errefelé. :)

2013. július 1., hétfő

Seattle -i élmények

Ezen a héten volt megrendezve Seattle -ben (Washington állam, ez a Csendes óceáni oldal, nem a New York-i) az IBA2013 konferencia, ahová sikerült eljutom. Nagyon örülök, hogy így alakult, mind a konferencia, mind a szabadidős élmények nagyon jók voltak! Ebben a postban most nem a konferenciával kapcsolatos dolgokról, hanem az utazásról, a szabadidős programokról, a várossal kapcsolatos benyomásaimról fogok írni.

Az odaút jól ment, DFW nemzetközi repülőtérről egyenesen Seattle-be repültünk. Mivel belföldi járat volt, nem volt vízumellenőrzés meg hasonlók, de igazolvány/útlevél persze kell a beszálláshoz. Az út hivatalosan 4 óra, a gyakorlatban kb. 3 óra 40 perc volt. Seattle-ben a Tacoma reptéren szálltunk le, onnan taxival mentünk a hotelbe. Többféle lehetőség közül a taxi volt a legolcsóbb, négyen mentünk egy taxival, az út kb. 30 percig tartott, a viteldíj $45 volt. A taxisofőrrel jót beszélgettünk odafelé menet. A hotelünket úgy hívták, hogy Seattle Marriott Waterfront, ebben volt a konferencia is megrendezve. A normál szobaárak elég drágák, egy éjszaka $303 -nál (kb. 70 000 HUF) kezdődik(!) . Mint a taxisofőrtől megtudtuk, ez itt nem olyan drága, mert a városba évente 15 000 ember érkezik konferenciára, és a rengeteg konferencia felnyomta a szobaárakat. Nekünk kedvezményes árunk volt, $189 (43 000 HUF) /éjszaka. A szobáért 5 napra több, mint $1100 (kb. 250 000+ HUF) fizettem minden egyéb díjjal együtt. 

A hotel bejárata

A hotel egyébként nem volt olyan nagy durranás, a dentoni Marriott, ahol egy hétig laktam, egyharmad ennyibe került, a szoba kétszer akkor volt, szebbek és újabbak voltak a bútorok, a szőnyeg is sokkal jobb volt. Ez pedig egy régi szálloda, csakhát nagyon jó helyen van, az abszolút belvárosban, szinte a vízparton. 

Kilátás a szoba ablakából. Háttérben a Puget Sound, a Csendes-óceán nyelve.
Éjszakai kilátás a szoba ablakából
A hotel előtere
 Szóval már vasárnap reggel 10 órakor leszállt a repülőnk Seattle-ben (Dallas és Seattle között két óra időeltolódás van), már délelőtt a hotelben voltunk, így az egész délután szabad volt. Ki is használtuk, körbejártuk a környéket. Nem kellett sokat sétálni, a fő látványosságok nagyon közel voltak hozzánk. Az első benyomások egyike az, hogy Seattle egy kicsit európaiasabb város, kisebbek az utcák, vannak az utcán emberek, sőt a piacnál tömeg is van, van jó tömegközlekedés, stb. Sokkal emberibb léptékűbbnek tűnt, mint Texas, nagyon jól esett az utcán sétállni. A másik dolog, hogy a texasi állandó 34 fokhoz képest a hőmérséklet kb. 10 fokkal alacsonyabb volt. Ami nem annyira jó, hogy szinte mindig esett vagy szemetelt az eső, naponta többször is elállt, megindult, megint elállt, megint esett.... és így tovább. Az egyik konferencia előadás alatt az egyik angol professzor még viccelődött is, hogy nézzék meg az egyeteméről készült fényképet, kék rajta az ég, ugyanis ellentétben Seattle-el Londonban nem esik állandóan. Esernyő nélkül itt tényleg nem lehet sehová sem menni.  Állítólag az időjárás miatt sok itt a depressziós ember. Nekünk mindenesetre jól esett a lehűlés. 

Pont a hotel elől indul a Norvegian Pearl óceánjáró
Szóval a városközpont elég egyszerű, egyik oldalon a víz másik oldalon a látványosságok és a magas házak. A környék dimbes-dombos, sok az eléggé meredek utca és ezek általában a víz felé lejtenek.

Az út az orrunk előtt hirtelen eltűnik, aztán a távolban ismét megjelenik.
Sok itt a nagyon meredek utca.
Így ha az ember vissza akar menni a hotelbe, csak elindul a lejtőn lefelé a vízhez, ott meg már nem lehet eltévedni -vagy fel vagy le a vízparton. Itt jó tájékozódási pont az óriáskerék.

Az óriáskerék jó támpont nappal ...

... és éjszaka.

A hoteltől 5 perc sétára volt a híres Pike Place Market, amit minden turista meglátogat. Tele is volt emberrel, de amúgy csak egy rendes piac.

Az út túloldalán már a piac kezdődik. 



Végre tömeg! Fél év alatt nem láttam ennyi embert összesen! Jól esett ott sétálgatni.

Szinte mindent lehet itt kapni, van, ami jó árban is van. A virág például kifejezetten olcsó volt, egy nagy csokor feldíszítve $10, egy kisebb csokor $5. De volt méz, hal, kézműves cuccok, édesség, ruha, meg minden, ami egy piacon lenni szokott.

Innen a belvárosi magas házak felé vettük az irányt. A tengerpart vagy 15 méterrel az első utca szintje alatt van, így vagy lifttel vagy jó meredek utcán kell odáig felmenni.

Menet közben látjuk, hogy az autófeljáró alatt kecskék legelnek. Viszik őket ide-oda, hogy lelegeljék a  blackberry-t, ami már nagyon elszaporotott itt. Ezek meg könnyen lefűnyírják a domboldalt és még üzemanyagtakarékosak is. 
Zebrán áthaladva az utca közepéről lőttem egy fényképet. Végre emberi méretű utcák vannak. 




Szűk utcácska a magasházak tövében - nem jellemző



Rendőr báttyók éppen intézkednek. 

A városban és a parton sétálgatva egyébként feltűnően sok a koldus / hajléktalan.



A Júingok összefogtak Szupermennel és közösen házakat árulnak. Nekik biztos jól meg a biznisz....


... Vader nagyúr viszont totál le van égve, se ereje, se pénze. Apróért pózol turistákkal.
Az egyik turista látványosság, amit érdemes kipróbálni a sirály etetés. Van egy sültkrumplis hely, aminek a kiülős része hosszan a víz mellett van. Innen az emberek dobálták be a sültkrumplit a sirályoknak, amik teljesen rászoktak. Mostmár kézből is esznek. Tök buli, hogy kiállsz egy kis placc közepére és a sirály rárepül a kezedre és reptében kiveszi a sültkrumplit a kezedből. Van amikor hátulról jön és észre sem veszed, csak hogy elhúz a krumplival. Nagyon élveztük!

Itt sütik a sirályok kedvenc sültkrumpliját. Egy félmaréknyi sültkrumpli  pár csirke vagy hal csíkkal  $9-$10.


Látják, hogy jövünk a kajával.

A jelentkezők felsorakoztak

Jól megtermett madárkák

Ha nem adsz nekik, kiverik a balhét, rikácsolnak, követelőznek

Szépen meg van csinálva a part
Innen indulnak a turista hajók

Innen mentünk mi is Tillicum Village -be később, ezzel a hajóval



Hú de meleg van! Nem tartott sokáig.


Félkarú rabló. A fegyvert tartó kezét kell meghúzni. Éppen nem működik
A jósnő 50 centért megmondta a jövőnket. Még a keze is mozgott!
 
" - Halászok! Halászok!  - Mi is fiam, csak mi nem kiabálunk!"
Nem kacsa, ez itt egy igazi Kacsa. A kétéltű járművet az amerikai hadsereg fejlesztette ki a második világháborúban. A normandiai partraszálláskor pl. 2000 ilyen vitte partra a gyalogosokat. Ma már turistákat hurcol Seattle szerte, megy úttesten és a vízen is. 
 
Innen indul a kétéltű túra

A fókáknak kiépített pihenőhelyen emberek ücsörögnek.
Seattle teljesen beépítette a tengerpartját, aztán felismerték, hogy ez nem túl jó így, most meg próbálják visszaalakítani, amit lehet.
Ne zavard a fókákat! -ha lennének se.
Visszanézve a központ felé

Vasfa a szoborparkben
Másik fő látványosság a Space Needle. Arrafelé is elsétáltunk még vasárnap, egy másik nap sikerült fel is menni. A tornyot az 1962-es világkiállításra építették, azóta a város jelképe. 189 méter magas, kibír 300 km/h -s szelet és 9.1-es magnitúdójú földrengést. Naponta kb. 20 000 ember használja a felvonóit. A kilátó terasz 160 méter magasan van, kicsit lejjebb pedig egy körbeforgó étterem.

Erről lenne itt szó.
Annyira nem vészesen magas, már az építésének korában sem volt csúcstartó. 

Jegypénztár
Seattle skyline a toronyból
 


Középen a hosszú egyenes csík a mágnesvasút pályája
Óriáspókok a háztetőkön
A másik oldal. Érdekes, hogy a bal szélen lévő mobil tornyok magasabbak, mint a pésznudli.
 
Suhan a mágnesvasút
A nudli mellett van a Zenei és science fiction múzeum.
Micsoda párosítás. Jimmy Hendrix gitárok, relikviák, Star Wars fénykard, Harry Potter, meg horror cuccok, stb.

A kavalkád múzeum aulája
 
Ez is a múzeum külseje

Hangtalanul húz el fölöttünk a mágnesvasút. 

Autószerviz fala
Étteremből kifelé jövet

Ismét a vízparton
A filmekből ismert vidámparki körhinta. Muszáj volt kipróbálni.
Fabábu faragó műhely

Seattle-ben ilyen kék az ég
A konferencia kirándulás keretében elmentünk megnézni a Boeing Everett-i gyárát, ahol a Boeing utasszállítóinak nagy részét gyártják. Fényképeket az üzemben nem lehetett csinálni csak az előtérben, ahol egy kisebb kiállítás van berendezve. Nagyon érdekes volt a túra, csak az idegenvezetőből nem sokat hallottunk, mert hosszú volt a sor, a hangosítás meg nem mindig volt szuper. Voltunk a műhelycsarnokban, ahol a Boeing 747-eseket építik, egyszerre vagy 8-at, láttuk épülni a legújabb típust, a Dreamliner-t és még pár másik típust is. Mindegyiket külön-külön csarnokban építik, egy ilyen műhelycsarnok 40 hektár területű, valami hatalmas. Már repültem 747-essel, de pl. látni félig összeszerelve, a szárnynál állva, hogy mekkora... elképesztő, hogy tud repülni. A túra alatt persze normálisan dolgoznak a munkások, úgyhogy élőben láttuk a munkafolyamatokat. Érdekes volt. Sok repülőt építettek éppen a lengyeleknek és a norvégoknak . 

A Boing Future of Flight kiállítás előtere, innen indult a túra a gyárban

Ajándékbolt

Kiállítás fényképezhető része

Magán üzleti repülő belseje




A gyártelep térképe

Ugyanaznap volt még egy szervezett kirándulás. Ez egy hajókázás volt egy szigetre, ahol  megvacsoráztunk, és közben a helyi indián kultúrával ismertettek meg bennünket. A hely neve Tillicum Village. A fentebb már látható hajóval mentünk, menet közben szép kilátás nyílt Seattle-re.



Balra a Space Needle


Megérkeztünk


Ez a hely neve 
Hajóból kiszállás után közvetlenül megkínáltak minek az előétellel. Nyami! 

Fúú, hát ez nagyon finom volt! Szerintem a képen is látszik :) 

Indián módszerrel sütötték nekünk a vacsorát. Ez viszont tényleg igazán finomra sikerült!!!
Itt már a tányéron a lazac. 
Totem oszloppal pózolsz


Elszaladnak ha meglátnak

Aztakutyafityuláját neki

Visszaút:
Az odafelé út egyszerű volt, direkt járattal mentünk Dallasból Seattle-be majdnem 4 óra alatt. A visszafelé út kissé több, mint 7 és fél óra volt, mert át kellett szállni Los Angeles -ben. Jó lett volna szívni egy kis kaliforniai levegőt és körülnézni, de arra már nem volt idő. Ami a repülőből látszott viszont, hogy Kalifornia egy tök sivatagos állam, sok zöldet nem lehetett látni. Ami jól néz ki, az a rengeteg kiszáradt folyó- meg tómeder. Az idő Los Angelesben elég kellemes volt, 28 fok, szikrázó napsütés. Ezzel ki is békültem volna a nyár hátrelévő részében. A repülőn a pilóta jó humorú volt, elsütött egy-két poént. A végén megjegyezte, hogy a célállomásunkon, Dallasban, az idő részlegesen felhős, a hőmérséklet 100 F (37 C). Ezt egy nevetéssel vegyes felmordulás követte az utasok részéről. Valószínű tudják mi az a texasi meleg :) Amikor Dallasban kinyílt előttem a terminál fotocellás ajtja,  megcsapott az az iszonyat meleg. Pár nap Seattle után szinte el is felejtettem milyen is az idő itt....