Repülők és gengszterek

Helló mindenki! Mostanában általában ritkábban következnek be említésre méltó események, de vasárnap most tettem egy kisebb kiruccanást itt a környéken. Kinéztem két dolgot Dallasban, amit már korábban meg szerettem volna nézni és most elérkezettnek láttam az időt, hogy ezeket is kipipáljam a turista listámról. Mielőtt az első helyre elmentem volna beugrottam egy dallasi fotós boltba fényképezőket nézni, mert a fényképezőm az utóbbi időben elkezdett vacakolni. Most tudatosult bennem, hogy a gépem pár hónap múlva ünnepli a 10. születésnapját. Eddig kiválóan működött és elkísért már sok szép helyre. Még előttem van, amikor a British Museumbol hazafelé menve kíváncsiságból beugrottam egy fényképező boltba Londonban, ahol megláttam az akkori "álomgépemet". Az üzletvezetővel addig alkudoztam, hogy csak leengedte az árát igy meg tudtam venni 30-40 ezer forinttal olcsóbban, mint amennyibe akkor a Media Marktban Magyarországon került. Na hát most itt az ideje és a helye venni egy másik gépet, remélem ez is olyan jó szolgálatot fog tenni, mint az S7000 -es. 

   A fotóbolt után megcéloztam a Frontiers of Flight Museum-ot, ami a Dallas Love Field repülőtéren van. A fő motiváció az Apolló 7 kabinja volt, ami itt van kiállítva.

Múzeum a parkoló felől, beugró $8

F-16 és Boeing 737.
Ez utóbbi bedugja az orrát az épületbe, ahonnan lépcső vezet be a gépbe. Kár, hogy nem sok érdekes van a géptestben.

Na ilyet sem láttam még: közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta (IRBM) figyel az udvaron. Werner Von Braun vezetésével építették 1955-ben. 1.45 megatonnás nukleáris robbanófejet hordozott, hajóról is lehetett indítani. Azon azért meglepődtem, hogy az 50-es 60-as években Olaszországban, Törökországban és az Egyesült Királyságban 100 amerikai atomrakéta volt telepítve.
 

A Boeing 737 múzeumba dugta az orrát

 

Repülők mindenhol

Minden, ami repül

Az egyik legérdekesebb dolog az a sárga nagy izé volt a háttérben, a Vought V-173 "Repülő palacsinta".
Ez egy második világháborús amerikai kísérleti repülőgép, az egész teste szárnyfelület, így mar nagyon alacsony sebességnél, kb. 40 km/h-nál is fel tudott szállni. 

Palacsinta

 

Nézelődés közben kiderült, hogy a múzeumban éppen akkor kezdődött egy második világháborús veterán pilóta találkozó. Ezt egy Koreában szolgált veterántól tudtam meg, aki kedvesen meginvitált az eseményre. Rajtam kívül kb. más látogató nem is volt, csak a "keménymag" és kíséretük. Azért így is elég sokan voltak. Aki kék pólót és vagy kék sapkát visel, azok a veterán repülősök, a pirosak azt hiszem az orvosi személyzet, a többi szervező és kísérő. A rendezvény után az egész csoportot viszik valahová repülővel. Most nem tudom, hová mentek, de szokták pl. fogadni az aktuális háborúkból hazatért katonákat a repülőtéren.
John Wayne meg egy nagyon texasi dolog, ezért őt vetítik ki beszéd közben. :P

 

A találkozó része volt, hogy felsorolták, hogy ki kicsoda, hol szolgált, és II VH.-s képeket vetitettek ki a repülősökkel. Nagyon érdekes volt, hogy a régi filmes hangulatú, szépiás, bombázós képeken látható emberek itt ültek előttem a teremben. Olyan történelemkönyv hangulata volt kicsit.
John Wayne meg közben hazafias zenére figyel. Hiszen ő annyira jól játszotta filmjeiben a kóbolyokat, hogy egy katonai, veterán eseményen is őt kell kirakni. 

Élet Kitty Hawk-on csendélet. 

Ezek már Apollo 7 -es cuccok, pl. az űrruhához tartozó nyomástartó sisak. 

Az Apollo 7 parancsnoki modulja. Az Apollo 7 egy emberes űrrepülési program volt 1968-ban. Az Apollo program során először ebben utaztak emberek a világűrbe. Parancsnok: Walter "Wally" Schirra, parancsnoki modul pilóta: Donn Eisele, Holdi modul pilóta: Walter Cunningham.

Saturn IB rakétával indultak, Cape Kennedy -ről, Floridából.
A küldetés teljes sikerrel járt, így két hónappal később indították az Apollo 8-at, ami Hold körül pályára állt, majd visszatért a Földre.

Itt mentek ők

Érdemes benézni, mennyi hely van bent. Ha az emberek nem feküdtek bent, guggolva nem tudom hogy fértek el anélkül, hogy összetrollkodták volna a kapcsolótáblákat. Egyszerűen felülni sincs hely. 6 napig voltak ebben hárman összezárva a világűrben.

 

Bombák egy A-7-esen.

1968 óta használatos távirányítású, gyakorló céldrón. Ezzel gyakorolták/ják a légi harcot a pilóták. Volt, hogy csalinak vetették be az ellenség ellen: amikor az ellenség bekapcsolta a radart, hogy a drónt bemérjék, az amerikaiak indították a radarjel-követő rakétákat, hogy megsemmisítsék az ellenséges radart. Tehát már 50 éve vannak drónok, csak most kezdték el hype-olni őket.

Ez meg itt egy Tomahawk robotrepülő/rakéta hátulnézetből. Nagyobbnak képzeltem. Extrém alacsony magasságon is képes repülni.

Ez itt a másik meglepetés-meglepődés. Méretei miatt először repülőnek gondolná az ember, de ha jobban megnézzük, nincs benne pilótafülke, vannak viszont futóművei, és hatalmas. Ez a Regulus II, távirányitásu nukleáris robbanófejjel szerelt rakéta / pilóta nélküli repülő / ma drónnak mondanánk. 1956-ból (!!!). 

Regulus II - hátulnézet. Jól látszanak a rakétát / drónt leszállásra, így többszöri bevetésre is alkalmassá tevő behúzható futóművek. 

Life Magazine - eredeti szám

Hindenburg eredeti részei, miután leégett

A múzeumból kijőve kicsit más jellegű programmal folytattam a napot. Valamelyik tavalyi bejegyzésben már írtam Bonnie és Clyde-ról, a két híres, majd hírhedt dallasi bankrablóról. Kb. 15 bankot raboltak ki a nagy gazdasági válság idején, amikor mindenki utálta a gazdagokat. A rabló páros pedig pont a gazdagoktól vett el, és rengetegszer hülyét csináltak az őket üldöző rendőrökből pl. nagyon bravúros módokon kereket oldva. Sehogyan sem tudták őket elkapni, mindenkivel a bolondját járatták, és mindig a rendőrök előtt jártak egy lépéssel. 

Bonnie Parker és Clyde Borrow.
Egy időben szinte nemzeti hősök voltak.

A banda azonban nem csak kettőjükből állt, többen is voltak és cserélődtek is az emberek pl. mert egyiküket lelőtték. Egy másik elkapott bandatag még elkapásuk előtt vallott. 

Hosszú idő után sikerült kisakkozni, milyen stratégiát követ a pár mozgás közben, igy felállitottak nekik egy csapdát.

A rajtaütés jól sikerült, szitává lőtték mindkettőjüket, legalább 15 golyót kaptak egyenként. A kocsi tele volt automata fegyverekkel, lefűrészelt csövű vadászpuskákkal, pisztolyokkal, több ezer lőszerrel, hamis rendszámokkal.
A pár azt szerette volna, ha egymás mellé temetik őket, de Bonnie anyja ezt megtagadta, így két különböző temetőbe kerültek. 

Akit bővebben érdekel a történet, interneten rengeteg forrás van. A lényeg, hogy felkerestem a sírokat, mivel ezek is szinte történelmi helyszínek.  

Bonnie-t a Fishtrap temetőben temették el. A sírra mindig hoznak játékfegyvereket, töltényhüvelyeket, aprópénzt, stb. A temetőbe behajtás után az első kereszteződésnél balra kell menni, majd 20 méter múlva az út jobb oldalán lesz az úttól kb. 10 méterre jobbra egy hosszú sövény. A sírhely közvetlenül a sövény mellett van. 

Aszfalthullámok hátán közeledek a következő helyszínhez

Közel a reptér, alacsonyan szállnak a repülőgépek

Western Heights - egy privát temető, ezért általában zárva van.
A kapu be van láncolva, de annyira ki lehet nyitni, hogy át tudod magad préselni a lánc alatt és a két kapufél között. 

Clyde-ot testvére, Marvin mellé temették, más családtagok közvetlen közelébe. A sír a délnyugati sarokban van, a Fort Worth Avenue-hoz közel. A sírnál találkoztam egy kopasz sráccal meg egy nagydarab csajjal. A srác azt mondta, a családja rokon a Barrow családdal és végül is a barátnőjének jött megmutatni ezt a helyet, és hogy neki Clyde végül is rokona. Szerintem kamuzott :) 

Dallasi látkép hazafelé úton

Nem sokkal ez előtt lett vége a foci VB-nek. Innen gondoltam, hogy Németország lett a világbajnok. :)