Houston - NASA, Galveston

Augusztus végén a kiránduló listámról két új célpontot sikerült kihúzni, Houstont és Galvestont. Mivel szeptember első hétfője az USA-ban Labor-day, ami munkaszüneti nap, a hosszú hétvégét kihasználva úgy döntöttünk, lemegyünk Texas déli részébe megnézni a fent említett két várost. Az én kocsimmal mentünk, én vezettem és nagyon élveztem az utat. Itt tényleg élmény úton lenni! Az első úti cél Galveston volt, ami Houstonon túl, attól nem messze, a Mexikói-öbölben egy kicsi szigeten fekszik. A sziget nincs messze a parttól, egy hídon lehet átmenni. Az út Dentontól kb. 5 óra, ami, tekintve, hogy Dallas belvárosa kicsivel kevesebb, mint 1, egyáltalán nem sok. 

Houston belvárosa. Itt már vadabb a forgalom, vannak kaszkadőrök az úton.

Houston Texas legnagyobb, az USA 4. legnépesebb városa, kb. 2.2 millió ember lakja. Az egész metropoliszban a lakosok száma 6.3 millió, kicsit kevesebb, mint DFW-ben :) a területe viszont mégis nagyobb. A houstoni metropolisz jó nagy terülten van szétterjedve, több, mint 1 óráig tart, mire autópályán, dugó nélkül átmész rajta.  

Jó irányba megyünk

Még nem értük el Galvestont, már világossá vált számunkra, hogy nem lesz az a kifejezett napsütéses idő. Már messziről láttuk, hogy eléggé be van borulva és út közben is már elkapott itt-ott az eső. Galvestonban a tengerpartnál leparkolva azon filóztunk, merjünk-e messzire menni, vagy szét fogunk ázni? Amikor kiszálltunk körülnézni, éppen elállt, vagy kicsit csepegett az eső. 

Galveston Historic Pleasure Pier, vidámparkkal és háborgó tengerrel. A rossz idő ellenére nem volt hideg. 

Mint azt később megtudtuk, erre felé ez évnek ebben a szakában hurrikán szezon van és ez az idő ilyenkor itt teljesen átlagos, sőt még jónak is mondható. Ilyenkor itt minden nap esik az eső, de nincs hideg ! Kicsit olyan trópusi viharos idő van. Sajna ez el is tartott amig ott voltunk, az idő 70% -ában esett az eső. 

A tengerparti sétányon ilyen ismeretterjesztő rajzok vannak kitéve az öbölben előforduló állatokról. Érdekes, hogy nincsenek összebarmolva. 

Kicsit körülnéztünk a tengerparton, majd úgy döntöttünk átmegyünk a sziget másik oldalára is kicsit. A szemben lévő part kb. 2 km-re volt csak, úgyhogy hamar odaértünk. Az idő már sajnos későre járt, úgyhogy ekkora minden múzeum éppen bezárt. A környéken azért szétnéztünk és beültünk egy étterembe kajálni. 

Ocean Star tengeri olajfúró torony és múzeum. Már csak kívülről láthattuk. 

A víz houstoni oldalán igazi olajfúró torony, szárazdokk, stb. látható. Megy itt az olajipar.

Kis kikötő az offshore drilling rig mellett

Rengeteg pelikán él itt. Ez itt különösen türelmes volt, eltűrte, hogy fényképezkedjünk vele. Persze nem túl közelről, mert akkor már borzolta a tollát. 

A kirándulás első napjára lényegében ennyi látnivaló jutott, az egész nap elment az utazással és a galvestoni parton való körülnézéssel. Ezután beültünk a kocsiba, és kerestünk egy hotelt valahol Houstonban. A hosszú hétvége miatt nem volt könnyű, de a végén egy elég jót sikerült találni. Ott  a cuccunkat lepakoltuk, bevágtuk magunkat a medencébe, majd éjfél és egy sör után az ágyba. 

A vasárnapi program a Space Center Houston / Johnson Space Center (NASA) meglátogatása volt. 

A parkolóban rögtön egy Boeing 747-esre szerelt űrrepülő látványa fogad

A belépő asszem $17 volt, plusz kb. $5 az audio guide, ami nem kötelező. Mi kértünk ilyet is, de őszintén szólva alig mond valamit és az sem érdekes. Sokkal többet lehet mindenről megtudni, ha az ember elolvassa mi van kiírva a dolgok mellé. Úgyhogy az audio guide szerintem teljesen felesleges volt, sőt mivel mindig útban van, lötyög, fityeg, stb. igencsak zavaró, idegesítő is, nyugodtan ki lehet hagyni. Maga a NASA múzeum nagyon érdekes! A kiállított dolgok nem másolatok, vagy nem "olyanok mintha", hanem mindenből AZ eredetit láthatjuk. A két fő látványosság a piros és a kék túra, amelyek közül egyik a Johnson űrközpontban található irányító központba, a másik az úgynevezett Mockup Facilitybe megy, és mindkettő levezetés képpen a rakéta parkban ér véget. Ezeken kívül rengeteg látnivaló van még, filmvetítések, kiállítási tárgyak, stb.

Az első, amit megnéztünk, az egy kb. 1 órás túra volt, amely során egy űrhajós overált viselő fickó  (azt kamuzza, hogy ő Skylab űrhajós volt, mégsem néz ki többnek 45 évesnél) vezetett körbe minket a kiállítás egy jó nagy részén. Őt kíséri egy másik fazon, aki magát rakéta tudósnak adja ki, és azt állítja, az ő rakétáin alapulnak a Saturn 5 tervei. Természetesen mindketten színészek/ színészkednek, de az elején zavarba lehet ilyen kijelentésekkel hozni az embert. 

Ez itt az eredeti Gemini 5 kapszula. Ekkora helyre bezárva lenni 8 napig a világűrben...az nem semmi pszichológiai megterhelés lehetett !

Holdautó eredeti kiképző modell

A Hold-utazók kiképzésére használt szkafanderek. 

A Skylab volt az USA első űrállomása a '70-es években. Ez itt a valódi tréning modul, amelyben az űrhajósokat az űrállomáson való életre készítették fel. 

Skylab belülről - akkora volt mint egy három szobás lakás. 

Az egyik legérdekesebb rész a világ legnagyobb valódi-holdkőzet kiállítása. Ezt az itt látható négy kő és még vagy két zacskó holdpor testesíti meg. Mindenesetre nem tűnnek nagyon különlegesnek. A Hold-utazások során az űrhajósok összesen majdnem 400 kg holdi kőzet és pormintát hoztak a Földre. 

Űrrepülő plótafülkéje - mockup

Holdkomp leszállóegység kiképző

Ez után a kiállítás után mindenképpen a kék vagy a zöld túrára akartunk elmenni, de azok egy ideig az eső miatt nem indultak. Amint elállt/enyhült az eső, engedélyezték a túrákat. Erre rögtön begyűlt a tömeg és hamar már mindkét helyen eléggé sokan várakoztak. Az egyik túrához d.u. 1:30-kor álltunk be a sorba, és mire mindkét túrával végeztünk, kb. este 6 óra lett. Valószínű, ha az ember nem hosszú hétvégén megy, akkor nincs ekkora tömeg, de ezeket a túrákat semmiképpen sem akartuk kihagyni. Szerencsére nagyjából elállt az eső, így nem áztunk szét a kis nyitott kocsikon, amiken vittek minket, de azért vettünk $1-ért eső poncho-t. 

Oldalról nyitott kiskocsikon vittek minket a Johnson űrközpontba.

Ebben az épületben van a gigantikus vákuumkamra (16 m belső átmérőjű, 27 m magas), amiben az űreszközöket világűrbelihez nagyon hasonló körülmények között tesztelik. Az egész hatalmas térfogatot 8-12 óra alatt le tudják szívni tíz a mínusz hatodikon millibar nyomásra, hogy alacsony Föld körüli pályán uralkodó körülmények között tudják tesztelni a műholdakat. Mekkora vákuumszivattyúik lehetnek ezeknek?! 

Az ezekben a tartályokban található folyékony nitrogénnel hűtik a hatalmas vákuumkamrában lévő űreszközöket, így imitálják a világűr hidegét. Van még több tartály is ezek mellett.

Egyik legérdekesebb látnivaló az úgynevezett Mockup Facility, ahol jelenleg is az űreszközök valódi méretben megépített másolatán gyakorolnak az űrhajósok. Itt aztán minden van, múlt-jelen-jövő !!!

A Nemzetközi Űrállomás néhány modulja. 

Nem gondoltam volna, hogy a Nemzetközi Űrállomás ilyen hatalmas... És itt még nincsenek is napelemtáblák meg miegymás

Skafunderz

Élőben látni Orion űrhajót ! Ej-ha! Ebből pedig pár éven belül történelem lesz !

Hat szabadsági fokú dinamikus dokkoló szimulátor

Spidernaut és Centaur 2 azaz Robonaut kerekeken

Emberes holdbázis lakómodul tesztpéldányok... 

Robonaut 2 fellógatva

Az új generációs holdjáróból könnyen bele lehet mászni a járgány hátuljához csatolt, de leválasztható az úrruhába. Eddig ezt is csak a tévében láttam. 

Rocket park - ide is bementünk

Ebben az épületben egyetlen rakéta van, a Saturn 5. Az épület oldalán a kép méretarányos. 

Saturn 5 - hajtómővek. Valami hatalmas. Ez kellett ahhoz, hogy az USA embert juttasson a Holdra. Nehéz elképzelni, hogy ezeken a fúvókákon működés közben minden egyes másodpercben (!!!) 15 tonna (!!!) üzemanyag áramlik ki .
A világon egyébként összesen három darab Saturn 5 maradt meg máig. 

Saturn 5 - második fokozat hajtóművei

Saturn 5 - első fokozat hajtóműve

A 60-as évekbeli kábelezés ma már elég gagyinak tűnik. 

Kapszula a Saturn 5 orrán, és a rá szerelt kicsi mentőrakéta

Irányiró központ

Irányító terem belülről

Ismét Robonaut

Ez történik, ha kis tárgyak orbitális sebességgel fémbe csapódnak. Az alumínium hab nagyon jól állja a próbát, méhsejt forma viszont már kevésbé. A nagy alumínium tömböt a nagy lyukkal benne egy műanyag darab találta el.

Űrruha űrrepülős küldetésekhez

Szkafander pár csavarral

Az űrközpont egyébként délelőtt 10-kor nyit és este 7-ig van nyitva. Mi 10:30-tól zárásig maradtunk, utána megkajáltunk és indultunk vissza Dallasba. Hajnal kb. fél kettő volt, mire visszaértünk. Azért döntöttünk úgy, hogy haza jövőnk, mert ilyen esős időben nem nagyon lehetett rendesen szétnézni, mászkálni, "kirándulni". Mivel még sok mindent nem láttunk, Houston különböző részeit sem tudtuk egyáltalán megnézni, és sok helyre nem tudtunk bemenni Galvestonban sem, az űrközpontra pedig egyébként is kevés egy nap, ezért még legalább egyszer nyugodtan vissza lehetne jönni ide kirándulni. Maradt még bőven látnivaló!