Repülőjegy-repülés-átszállás

     Ha a vízum megvan, a következő lépés, hogy meg kell venni a repülőjegyet. Érdemes ezt minél előbb megtenni, mert a repjegy ára pl. Dallasba ~200.000 HUF környékéről felkúszhat ~350.000 HUF környékére is, ha sokáig várunk. Anélkül, hogy a vízum a kezünkben lenne - pl. vízuminterjú előtt - kockázatos lehet repjegyet venni, mert ha nem kapjuk meg a vízumot, akkor akár többszázezer forintot is bukhatunk.

     A repjegy vásárlás manapság már jórészt interneten keresztül történik. Rengeteg jó keresőoldal van, érdemes sokat átnézni, mert oldalanként más és más lehetőségekkel fogunk találkozni. Íme pár jó link:

http://www.pelikan.hu/

http://www.edreams.com/
http://www.liligo.hu/
http://www.invia.hu/
http://www.repjegy.hu/
http://ibusz.hu/repulojegy/

Ezek közül több oldal is tud repülőterek közötti átszállással is keresni, ami néha lehet hasznos. Tehát mondjuk leszállsz New Yorkban a JKF reptéren és a La Guardia-ról repülsz tovább 5-6 óra múlva. Közben átmész Queens-en, még látsz is egy picit a városból, ha érdekel az ilyen kaland. Persze mindenkinek mások az igényei, a pelikán például egy nagyon népszerű oldal, de nekem soha nem dobott az igényeimnek megfelelő találatot. A végső foglalást az IBUSZ-on keresztül intéztem, velük már volt tapasztalatom, és végül valahogy az ő oldaluk dobta ki a nekem legmegfelelőbb ajánlatot.

Amit meg kell nézni járatkereséskor:

1. Indulási és érkezési dátumok: gyakran a repülő az indulást követő napon érkezik,  ez pl. szállásfoglaláskor lehet fontos.

2. Utazás időtartama: ha hosszú ideig utazunk olcsóbb lehet az út, dehát ki a fene akar 2 bőrönddel és egy hátizsákkal csak repülővel 1 nap és 13 órán át  utazni, amikor össz-vissz 16 óra alatt is oda lehet érni?? Amerikába odafelé több, visszafelé kevesebb ideig tart az út, ez az uralkodó széliránnyal magyarázható.

3. Átszállások időtartama: amikor a gép megérkezik Európából az USA-ba, akkor fel kell venni a csomagokat. Ez, és az ezt követő bevándorlás és a vám eltarthat egy jódarabig. Sokszor elég hosszú sorok vannak. Ilyenkor 1.5 óra átszállásra nem lesz elég. Főleg, hogy a gép, amivel jöttünk akár milyen okból még késhet is. Én szeretek kényelmes/biztonságos átszállási időt hagyni a járatok között, ha tehetem.

4. Átszállások száma: mióta nincs Malév, azóta Magyarországról nincs közvetlen járat az USA-ba, ezért egyszer mindenképpen át kell szállni valahol Európában. Szerencsés esetben ez elég is lesz, de ha nem, egy amerikai átszállással szinte akár hová eljuthatunk az USA-n belül. Szóval 2 átszállásnak illik elégnek lennie. Szerintem sok átszállással nem jó utazni, mert minden átszállás időveszteség, meg külön procedúra. Persze vannak esetek, amikor 3 átszállással jobban lehet kijönni időben / pénzben.

5. Repjegy ára: ha az indulás előtt időben foglaljuk, még viszonylag kedvező áron kaphatunk jegyet, de ahogy az idő telik mennek felfelé az árak. Pl. egy Budapest-DFW International jegy 3-4 hónappal az indulás előtt kb. 200.000 HUF, indulás előtt egy hónappal egy attól "rosszabb" 260.000 HUF és ez a legolcsóbb, de az ár 300.000 HUF fölé is mehet! Olcsó jegyeket persze mindig lehet találni, kérdés, milyen áldozatot kell hozni érte. Ha mondjuk +/- 7 nappal tudjuk variálni az indulási és/vagy érkezési időpontot, és nem számít, a menetidő, akkor akár 200.000 HUF alatti jegyet is találhatunk. Ha merünk kockáztatni és rugalmasak a dátumaink, vehetjük a jegyet néhány nappal az indulás előtt is. Ekkor lehet megint jó áron kapni. Ilyen megoldással viszont a megérkezésünk utánra szállást foglalni nehezebb, mert sokkal kevesebb idő lesz rá és nagyon közeli beköltözhetőséggel kell találni egyet.

     Ha az út során többször kell átszállni, és egyszerre vettük az összes jegyet (egy repülőjegyünk van, amin az összes járat fel van tüntetve), akkor az első becsekkoláskor (pl. Budapesten) megkapjuk a beszállókártyákat a jegyen található összes csatlakozó járatra.

     Ha a csatlakozáshoz kevés lesz az idő, helyjegy foglalásakor érdemes a repülő ajtajához közeli helyet foglalni, mert így hamarabb le lehet jutni a gépről (időt nyersz) és rövidebb sorba lehet beállni (ezzel szintén időt nyersz).  Ha már tényleg nagyon sürgős, meg lehet kérni a stewardess-t, hogy segítsen neked, mert kevés az időd. Ha tud, biztosan segít, pl. leszállás előtt átültet egy ajtóhoz közeli helyre, stb.

     Európán vagy az USA-n belül repülésekkor a poggyászt egyazon repülőtéren belül automatikusan átszállítják a csatlakozó gépre, akkor is, ha az másik terminálról indul. Ha nagy reptéren szállunk át, és mondjuk a reptéren belül transzfer busszal visznek át egyik terminálról a másikra, akkor amikor a transzferbuszból kiszállunk a cél-terminálon, ott is átesünk egy security check-en, ahol átvilágítják a kézipoggyászt.

     Amikor a gép leszáll az első amerikai reptéren, és onnan belföldi járattal megyünk tovább, akkor hivatalosan be kell lépni az USA területére: vízumellenőrzés, a feladott poggyászt fel kell venni, át kell esni a vámvizsgálaton. Aztán a poggyászt megint fel kell adni a csatlakozó járatra és megint security check. Azért van erre szükség, mert az USA-ban sok belföldi járat célállomásán nincs bevándorlási és vámvizsgálatra lehetőség, de ahol van ott is honnan tudnák, hogy a belföldről jövő repülőről leszálló rengeteg ember közül kiket kellene megvizsgálni, amikor a többséget nem?

     Minden légitársaság szabályozza a magunkkal vihető poggyász súlyát/méreteit. Az utazásunk során ha több légitársasággal is utazunk, akkor az egész útra a legszigorúbb kitételek vonatkoznak. Ha a bőrönd túlsúlyos, fizetnünk kell érte felárat, ha pedig a mérete is nagyobb a megengedettnél, akkor ezért megint fizetni kell. Csomagolás előtt a légitársaságok oldalán meg kell nézni a poggyásszal szemben támasztott követelményeket.

     A feladott poggyászunkra mindenképpen írjuk rá a címet, ahová küldjék, ha elkeveredik. Ebben az esetben pár napon belül ingyen kiküldik a poggyászon található címre. Az eltűnést  a reptéren persze azonnal jelenteni kell a megfelelő helyen. 

     A bőröndöket mindenképpen fóliázzuk be feladás előtt, mert kevesen tudják, hogy ha megrongálódik, akkor így kérhetünk kártérítést.

   Ha úgy látjuk, hogy szükséges, lehet kötni poggyászbiztosítást is, főleg, ha az "életünk benne van a koffer(ek)ben". Az IBUSZ irodában azt mondták, hogy az eltűnt poggyász miatt a légitársaság kártérítést fizet. Ha a ruháink eltűnnek, kapunk pénzt venni ruhákat arra az időszakra, amíg visszakapjuk a bőröndünket. Ha van rajta cím és meglesz, akkor ez pár nap.

     Ha a repülő késik és ezért nem éri el az ember a csatlakozást, akkor oda kell menni a légitársaság információs pultjához és ők megmondják, mit lehet ilyenkor tenni.

Hát egyelőre ennyit a repjegyről és a repkedésről. Jó utat mindenkinek! :)

Vízum intézése / vízuminterjú

(A posztban található leírás a 2013-as vízumigénylési eljárást írja le. Azóta az eljáráson több helyen változtattak, így akinek ez fontos, a nagykövetség honlapján tájékozódjon az aktuális követelményekről! - Májköl, 2014. október)

     Mielőtt megkaptam az amerikai  vízumot, nagyon érdekelt, hogyan megy a folyamat, az interjú, stb. Mióta megvan, azóta pedig többen kérdezték tőlem, mi, hogy van. Szó mi szó, a vízum tényleg sarkalatos pontja az Amerikába menetelnek. Ebben a posztban a saját vízumigénylési procedúrámat írom le, remélem mások is érdekesnek, hasznosnak találják majd. 

     Az egész úgy kezdődött, hogy még a PhD megszerzése előtt elkezdtem az USA-ban postdoc állásokat keresni. Az ilyen állások általában 2 évre szólnak és esetleg hosszabbíthatóak +1 évvel. Amikor egy ilyen állás körvonalazódott, és megállapodtunk, hogy elfogadom az adott állást a megbeszélt körülményekkel, akkor az első lépés, hogy a kinti prof. küldjön egy >hivatalos állásajánlatot< postán. A borítékban még volt egy Faculty Criminal History Check Form (FCHC). Az állásajánlatban le van írva, hogy hová mész, milyen egyetemre, milyen tanszékre, milyen pozícióra vettek fel (Postdoctoral Research Associate), a dátum, hogy mikor kezdesz, a fizetésed, hogy mennyi támogatást adnak, ha adnak egyáltalán és mire. Én kaptam támogatást a repjegyre és a kezdeti szállásra, de az összegből éppencsakhogy kijött a repjegy. Persze ez is jó, mert ahogy hallom, általában nem szoktak ilyen támogatást adni, szóval örülhetek. Ha az állásajánlatot elfogadod, akkor azt aláírva vissza kell küldeni a kitöltött FCHC form-mal együtt. Az FCHC-n egyébként csak a nevet, szül. dátumot és a korábbi lakcímeket kell kitölteni, ez alapján fogják gondolom a magyar hatóságoktól megkérni a bűnözői hátteredet. Olyasmi lehet ez, mint itthon az erkölcsi bizonyítvány. 

     Ha ezt az amerikai egyetemen megkapták és az FCHC eredménye jó (pár hét kell, mire kiderül), akkor elkezdik >kint< a vízum ügyintézést. Postdocoknak J vízum kell a kiutazáshoz, H1B-t úgy tudom nem, vagy csak nehezen adnak, talán akkor ha iparba mész kutatni, de ezt nem tudom biztosan. Ehhez menet közben a kintieknek ki kell tölteniük egy, a J vízumosoknak szükséges DS-2019 nyomtatványt megigénylő nyomtatványt. Ennek az első oldalán a te személyes adataid vannak, a másodikon pedig az egyetemiek írják be, hogy hová mész, kihez, milyen pozícióba, milyen pénzből fizetnek majd téged, mennyit, hogyan győződtek meg a nyelvtudásodról, stb. Ezzel neked semmi dolgod nincsen, ezt kitöltve nem fogod látni. Szóval ezzel megigénylik a DS-2019 nyomtatványt, amit ha minden rendben van, a kinti prof fog megkapni és továbbküldeni neked postán. Ez a folyamat szintén pár hét is lehet. Azt azért megjegyezném, hogy nálam minden eléggé lassan ment... Ha a DS-2019 a kezedben van, akkor Hawaii van, mert tudod, hogy az FCHC és minden más is rendben volt. Innentől kezdve az ügyintézést már Magyarországon kell folytatni. Külföldön élők intézhetik a vízumukat a hozzájuk legközelebb eső amerikai nagykövetségen is.

FONTOS, hogy amennyiben az embernek kérdése van, elsősorban az Amerikai nagykövetség honlapjáról érdemes tájékozódni. A honlapjuk nagyon informatív, könnyen érthető és sokkal több infó van rajta, mint azt gondolnánk, és persze up-to-date is. Igazából itt abszolút minden infó megtalálható. Ha ezen felül mégis kérdés merül fel, fel lehet őket hívni telefonon. A hívás ára 400 HUF+ÁFA, azaz 500 HUF/perc, szóval jó drága, de jelzem, hogy az itt eltelefonált párezer forint csak aprópénz a többi költséghez képest. Szóval ha bármi kérdés van, irány a nagykövetség honlapja!

     Ha kézben van a DS-2019, akkor lehet kitölteni a nagykövetség honlapján a vízumigénylő lapot (DS-160) elektronikusan. Mielőtt ezt elkezdjük, érdemes egy elektronikus fényképet beszerezni/készíteni magunkról, mert fel lehet/kell tölteni. Specifikációk a nagykövetség honlapján. A DS-160 kitöltése nekem egy egész délutános program volt, holott a honlapon becsült idő asszem 1.5 óra. Rengeteg oldalon keresztül kell kitöltögetni csomó mindent, de nem lenne nehéz, csak ha az ember előtte már minden fórumot elolvasott, hajlamos túlparázni mindent. Ha megvan a kitöltés, akkor be kell fizetnünk a SEVIS (Student and Exchange Visitor Information System) díjat, ami J vízum esetében $180 = kb. 40.000 HUF. Ezt elektronikusan tehetjük meg, bankkártya segítségével. Ki kell nyomtatni a SEVIS visszaigazoló lapot és a DS-160 visszaigazoló lapját. 

    Ki kell tölteni szintén a nagykövetség honlapján a Byrex futárszolgálat fuvarlevelét. Erre azért van szükség, mert ha netán megkapjuk a vízumot, akkor az útlevelünket ott kell majd hagyni a nagykövetségen és a futárszolgálat fogja kihozni 1-2 nap múlva. Amennyiben ez történik, meg kell majd jutalmaznunk a futárt 1800 HUF fuvardíjjal. Ha a vízumot nem kapjuk meg, akkor az útlevelet a zsebünkben hozzuk haza, ingyen, futár nem fog kelleni. 

     Ha vízumot igénylünk, mindenképpen be kell fizetnünk a vízum igénylési díjat is, >Forintban<, ami J vízum esetében $160, jelenleg 36.000 HUF. Ennyire most sem rossz azért a dollár, csakhát ez is úgy lett megállapítva, hogy mindenkinek jó legyen, kivéve az igénylőt.. A befizetést az MKB banka beballagva tehetjük meg, cserébe kapunk róla 2 db igazolást.

     Ha eddig megvan minden, akkor mehet a telefon a nagykövetségre és időpontot kell kérni interjúra. A telefonba be kell olvasni a Byrex és a DS-160 vonalkódok számát, majd adnak egy időpontot. Én először egy csütörtök délelőtt 7:40-es időpontot kaptam, de mondtam, hogy nem tudok felmenni olyan korán, ezért maradtunk a péntek d.e. 8:40-nél. Az interjú és a SEVIS díj befizetése között legalább 3 munkanapnak kell eltelnie az adminisztráció miatt.

     Amikor 8:00-ra odamentem az interjúra, hogy időben érkezzem, kiderült, hogy az ügyintézés pénteken 8:40-kor kezdődik, és leghamarabb 8:25-kor engednek be. A maradék időben kicsit körbenéztem a Szabadság téren, szép hely. Mire visszaértem a nagykövetséghez 8:20-ra már 4-en álltak előttem a sorban. Furcsa, hogy az utcán kell sorba állni, úgy hogy nincs az ember feje fölött tető. Mivan ha hosszú a sor és mondjuk esik az eső, mint pl. előző nap?? A "portásfülkébe" egyesével hívnak be, útlevéllel azonosítanak, a behívottak nevei ott vannak a listán. A portás/biztonsági őr kihúz a listájáról, bemész a fülkébe, ki kell tenni a telefont, pendrive-ot, minden elektromos cuccot, csomagunkat megröntgenezik, minket is megnéznek, mintha reptéren lennénk. Csak ez után mehetünk be az épületbe. Van itt biztonság, kint nagy vaskerítés, csomó rendőr, mindenhol golyóálló üveg, stb. Bent először sorszámot kell húzni és várni míg szólítanak. Az egész hely úgy néz ki, mint egy postahivatal/városháza, az ügyintézés is kb. olyan. Kis ablakok mögött ügyintézők, ablakok fölött sorszám kijelző, semmi extra, leülsz vársz. Kijön a számod, odamész az ablakhoz. Az első ablaknál magyar a hölgy, magyarul beszél, angolul is jól tud, de kemény magyar akcentusa van. Oda kell adni a papírjainkat:

- Útlevél

- DS-2019

- SEVIS befizetés igazolása

- Vízumdíj befizetés igazolása

- összes korábbi útlevél  (főleg, ha van benne amerikai vízum)

- elmúlt 3 havi bankszámla kivonat

- kötődést igazoló papírok (nekem nem nagyon voltak)

- meghívólevél (nekem az állásajánlat = offer letter volt ez)

- minden egyéb papír, ami szerintünk előnyösen hat a vízum elbírálására

Ugyanitt ujjlenyomatot vesznek az összes ujjunkról, ami ritkán sikerül előszörre, de gyorsan megy. (lábujjak esetében cipőt-zoknit le kell venni, lábat bedugni a kis ablakon és úgy rá a scanner-re... :P Neeeem.:)  )

Az első ablaknál nem dől el semmi, csak annyi, hogy itt van-e minden, ami kell, hogy a konzul ne kínlódjon velünk feleslegesen, ha pl. annyira bélák voltunk, hogy nem hoztuk el a lényeget.

     Ha a hölgy elkészül, visszaülünk és várunk, míg hívnak másodjára egy másik ablakhoz. Az már a konzul lesz. Ő amerikai állampolgár és angolul beszél, de általában gagyog magyarul is. Ha az inglis nem megy, kérhetünk tolmácsot, aki odajön, megtámasztja a falat és beszélgetünk vele. Semmi komoly. A konzul egyébként nem a főkonzul=amerikai nagykövet, hanem van sok "kis" konzul. Ők ülnek az ablakoknál. Ja, >az egészhez nem kell kiöltözni<, nem kell öltöny nyakkendő, meg ilyesmi, a kozulok is utcai ruhában vannak...mondom, postahivatal. Szóval odamész, megint leveszik az ujjlenyomatodat. Sztem azért, hogy megnézzék az előző levétel elég jó volt-e ahhoz, hogy az alapján beazonosítsanak, ha mondjuk rosszalkodni fogsz odakint. Elkéri a papírjaidat a konzul (nálam egy 30 körüli csaj volt), pötyög a számítógépen. Beadom, ránéz az offer letter-re, azt mondja, "Oh, Dallas is a good place!"-pedig nem is volt Dallas a papíromra írva, csak Denton, de biztos tudja, hogy ott van, lehet arról a könyékről való...  Pötyög még kicsit a gépen, egyszer azt mondja: WOW........WOW....Congratulations!.... WOW!  Mondom köszi! Elmondta vagy háromszor, hogy szerinte ez lesz a nap legrövidebb vízuminterjúja. Én meg csak mondtam, hogy köszi, köszi, meg vigyorogtam. Közben tolja kifelé a papírjaimat az ablak alatt, rá sem nagyon nézett. Kérdem tőle, hogy akarja-e látni a doktori oklevelemet. Erre azt mondja, nem, nem, ő "uneducated" és amúgy sincs feljogosítva rá, hogy eldöntse, taníthatok-e fizikát egy amerikai egyetemen. Én meg csak pislogtam, mondom ok. Visszaadott mindent, mondta, az útlevél marad (tehát megkapom a vízumot). Annyit kérdezett mosolyogva : "What will you do for living?" -gondolom azért muszáj kérdezni valamit. :) Erre toltam kémény egy mondatot: Kutatni fogok és ezért kapok valami pénzt cserébe. Csillogó szemekkel mondta: Ok, good luck! Mondtam, köszönöm! :)  Ennyi volt a vízuminterjú! Én meg szétizgultam már magam előtte, annyi hülyeséget összeolvastam mindenféle fórumon. 

     Attól, hogy hogy fognak tőlünk kérdezgetni, milyen stílusban, stb., nem kell tartani. Érdekes, hogy csak a magyar portás/bizt.őr főnökösködik odakint, az amerikai konzul, akin minden múlik, az meg nagyon kedves, semmi fellengzősség. Bent csak a látszat hasonlít a postára/városházára, itt az alkalmazottak ugyanis nem hordják fent az orrukat. Nahááát.... Egy másik blogon írta valaki, hogy "itt kezdődik Amerika". Lehetséges! 

     Miközben ott ültem, hallottam az előttem menők "interjúit". Tőlük többet kérdeztek, de csak egyszerű kérdéseket: hová mész, mit fogsz csinálni, stb., és pont olyanokat kérdeznek, mint amikor a havernak elmondod, mire készülsz, semmi extra. Van interjú, ami 10 percig tart, van ami 3-ig (nem csak az enyém volt ilyen és ebben benne van a számítógépes pötyögés is). Ha a haver 5 kérdéssel lebuktat, hogy mit akarsz csinálni kint, mert mondjuk füllentesz, akkor a konzuloknál is le fogsz bukni. Volt ilyen. Egyébként a hallottak alapján a személyes véleményem, hogy rengetegen kamuznak az interjúnál, nemcsak a turista vízumosok (az ESTA egyébként nem vízum, az ESTA-soknak be sem kell menniük interjúra). Magyarországon sok az ügyeskedő, mit tegyünk, ilyenek vagyunk. A sok fórum olvasgatás után már én is az első alkalommal átláttam az ügyeskedőkön, hihetetlen történetek vannak. :D

     Az interjú tehát pénteken volt, kb. 11:30-kor szabadultam, és az útlevelemet a futár szombaton délelőtt már ki is hozta. MEGVAN A VÍZUM!!! A vízum úgy néz ki, mint a magyar útlevél fényképes oldala, csak színes. Lényegében egy levonó, be van ragasztva az útlevélbe. Annyi a különbség a magyarhoz képest, hogy a fejlécbe nem az van írva, hogy Magyar Köztársaság, hanem, hogy United States of America. :) És el kell, hogy mondjam, rendkívül jól néz ki, ahogy a DS-2019 (2 db kb. A4-es lap) egy borítékban összehajtogatva be van tűzőgéppel tűzve az útlevél hátuljába. Nagyon dekoratív...  Hát ez is megvan! :D

(Költségek: vízumdíj: 36.000 HUF, SEVIS díj 40.000 HUF, futár 1800 HUF, követségi telefon 3000 HUF, vonatjegy 5000 HUF  = 85.800 HUF  )

A hely, ahová megyek

     Csak az adatok összegyűjtése végett írok egy pár sort az USA-ról, Texasról, a Dallas-Fort Worth "metro"-rol, Dentonról meg az egyetemről. Vigyázz....kész...rajt! -> Egy wikipédiából összevadászott bejegyzés következik!

     Az USA a világ 3. legnagyobb és 3. legnépesebb állama. És hogy mekkora? Durván akkora mint az Európai kontinens...és akkor gondoljunk bele, hogy Európa durván Írországtól az Ural hegységig tart, ami Moszkvától még egy Budapest-London távolságnyival van keletre. Délen pedig a Kaukázus a  határvonal! Tehát jó nagy, és ez az egész egyetlen ország! 

Más viszonylatban: az USA-ban kb. annyi, vagy egy kicsit kevesebb ember él (315 millió), mint Nyugat Európában, de majdnem 5x akkora területen!

     Texas állam az USA déli/délnyugati részén található. 25 milliós lakosságával Kalifornia után a legnépesebb tagállam. Alaszka után ez a legnagyobb tagállam, kb. akkora, mint Franciaország, Portugália és Svájc együttvéve.  Az USA tagállamok közül északon Oklahomával, keleten Lousiana-val és Arkansas-al, délen pedig Új-Mexikóval határos. Délen szintén határos Mexikóval.

Dallas, Texas (forrás: http://www.whereig.com)

A texasiak nagyon barátságosak, konzervatívak, segítőkészek és nagyon büszkék is! Texas az egyetlen tagállam az 50 közül, amelynek joga van a zászlaját az USA zászlóval egy magasságban lengetni. Ebből is látszik, hogy "Texas az más" minta a többi, olyan, mint egy önálló ország. Azt szokták mondani, hogy az USA-ban vannak az amerikaiak és vannak a texasiak.

     A Dallas-Fort Worth metroplex a maga 6.5 millió lakosával a dél legnagyobb és az USA 4. legnagyobb metrpolisza, területe Magyarország területének negyede. Etnikai felépítése: ~70% fehér, ~14% fekete, ~0,6% indián, ~4% ázsiai, 10+ % egyéb. Az átlagfizetés a férfiak esetében ~$37.000, egy család átagbevétele ~$51.000. A várost préri és kisebb dimbek-dombok veszik körül, de van még a környéken pár mesterséges tó is.

A Dallas-Fort Worth metró felépítése

  A környéken kb. 10 repülőtér található, a legnagyobb a Dallas-Fort Worth International, ami nemzetközi reptér és az American Airlines legnagyobb bázisreptere, majd ezt követi a Dallas Love field, a DFW International elődje. A DFW metró az egyike azon helyeknek, ahol a legnagyobb a vállalatok főhadiszállásának az aránya. Rengeteg számítástechnikai cég székhelye van itt (Texas Instruments, HP Enterprise Services, Dell Services, AT&T, Ericsson, stb.), ezért is nevezik a Szilicium Préri-nek. Dallasban az éghajlat szubtrópusi. A nyár forró, a hőmérséklet gyakran 37 Celsius fölé megy, és a helyzetet még súlyosbítja a magas páratartalom, ami 47 fokos hőérzetet is teremthet. Meg kell mondjam, nem nagyon csípem a nagy meleget, főleg nem az ilyet...dehát ez van. A tél viszont enyhe, ekkor 5-15 Celsius fok az átlagos, de előfordul, hogy esik pár centi hó is. A legkellemesebb időszak a tavasz, ekkor kellemes a hőmérséklet, alacsony a páratartalom és minden zöldell.

     Denton egy Nyíregyházához hasonló népességű (114.000 lakos) város a DFW metró északi szélén. Dentont gyakran egyetemvárosnak is nevezik, mivel két egyetem is található itt. Az egyik a University of North Texas (UNT) a másik a Texas Woman's University (TWU). Ezekre összesen 45.000 diák jár, ami igen nagy szám, főleg, ha a város teljes lakosságához viszonyítjuk!  Denton híres a zenei életéről, a UNT-hez sok olyan nagy név köthető, mint például Meat Loaf vagy Roy Orbison.

Dentontól Dallas is és Fort Worth is kb. 30 mérföldre van (50 km), ez kb. 40 perc kocsival.

Denton pirossal, Dallas és Fort Worth zölddel vannak jelölve (forrás: Google Earth).

Dentonhoz a legközelebbi állam Oklahoma, aminek a határa északi irányban van 30 mérföldre, a fővárosa, Oklahoma city pedig 140 mérföldre / 230 kilométerre van. Ez ott kb. 2 óra autókázás.

     A University of North Texas egy állami egyetem. A kampusz területe 3.5 négyzetkilométer. A diákok száma kb. 36.000, azaz többen járnak ide, mint a Debreceni Egyetemre (30.000+), ami Magyarország 2. legnagyobb egyeteme. A UNT-t 1890-ben alapították, színei a zöld-fehér. A mottója: "A green light to greatness", azaz Zöld út a nagysághoz/nagyszerűséghez.

A UNT-n 71 db intézet és kutatóközpont foglal helyet. Költségvetése ~ 872 millió dollár évente, amiből 25 millió dollárt fordít kutatásra. Az egyetem eléggé dinamikusan fejlődik, 2010 óta több új kutatóközpontot nyitottak és rengeteg új kutatást kezdtek el és sok új kutatási területet vettek fel. A fizika intézetben eléggé meghatározó a gyorsítós fizika, a fizika épület egész alagsorát a gyorsító labor tölti ki. Itt fogok én garázdálkodni.

 Na szerintem eleget wikipédiáztam, ennek a bejegyzésnek itt a vége. :)

Álláskeresés az USA-ban

     Az álláskeresés elég fontos dolog, ha az ember huzamosabb ideig akar az USA-ban élni. Mivel én kutató vagyok, elsősorban posztdoktori állásokat kerestem kutatóintézetekben és egyetemeken, de be kell valljam, beküldtem a jelentkezésemet egy-két céghez is, persze ott is kutató-fejlesztő munkára. 

     (Offtopic: Ha az ember doktori után egyetemen vagy kutatóintézetben helyezkedik el, az eléggé különböző életpályát eredményezhet ahhoz képest, mintha az iparba menne dolgozni. Az egyetemi kutatások általában dedikált, ritka berendezéseken folynak, amelyek egy célfeladat ellátására nagyon jók, de nem alkalmasak tömeggyártásra. Az ipar sokszor teljesen más gépeket használ, és egy gyárban az ember teljesen más tapasztalatokat szed fel, mint egy egyetemen. Az "akadémia" világában gyakori az alapkutatás, ami egy jelenség feltárását/leírását célozza meg, és nem egy kész termék előállítását. Az ilyen kutatások eredménye általában egy vagy több tudományos cikk nemzetközi folyóiratokban, de arra, hogy a kapott eredményeket a gyakorlatban valaha is alkalmazni fogják, gyakran nincs semmi garancia. Folynak az egyetemeken alkalmazott kutatások is, és bár ezek már a felhasználhatóságra fókuszálnak, ezen eredmények segítségével előállított termékekkel azonban viszonylag ritkán lehet találkozni. Az ipar ezzel szemben erősen profit orientált, és mint olyan, nem szeret pénzt költeni olyan kutatásokra, amiket kis valószínűséggel használnak fel kész termékekben. Az a számukra felesleges. Az iparban erős nyomás van arra, hogy az eredményeket eladható termékké fejlesszék. Ezekből talán úgy tűnhet, hogy az egyetemi kutatásoknak a gyakorlatban akkor nem sok a haszna, de ez nem így van. Az egyetemeken költenek ugyanis olyan kutatásokra, amikre az ipar sohasem költene, és pont emiatt olyan eredményekre jutnak, amik az iparban sohasem születnének meg. Persze aztán az ipar felkapja őket, felkerülnek a polcokra és jön a profit. Aktuális példa lehet erre a szén nanocsövek esete: rengeteg egyetemen óriási energiákat fektetnek az ezzel kapcsolatos kutatásokba, az ipar meg csak gyártja és gyártja a szénnanocsöves erősítésű teniszütőket, biciklivázakat, stb... Persze mióta kiderül, hogy jól eladható, az ipar is ráállt a kutatásokra. A különbségek az ipar és az "akadémia" között az átjárást eléggé megnehezítik, ugyanis pl. egy egyetemi embernek nincs olyan múltja és tapasztalata, ami az iparban szükséges, de egy iparból jövőnek sincsenek olyan mérőszámai, ami alapján könnyen be tudna jutni egy kutatóintézetbe vagy egyetemre.Szóval ha az ember az egyikbe belevág, utána nem biztos, hogy könnyű váltani.)

 

     Kis intermezzó után visszatérve a témára, a tervem az volt, hogy a doktorim átvétele után hamar kihúzzak Amerikába egy posztdoktori állásra. Érdeklődtem másoktól, hogy hogyan lehet ilyet találni, nehéz-e vagy könnyű, hogyan érdemes keresni, stb. Azt a választ kaptam, hogy ne aggódjak, van egy csomó posztdok állás, könnyen lehet találni. Azért a biztonság kedvéért időben elkezdtem keresgélni a neten. Aki olyan cipőben jár, mint akkor én, annak ajánlom, hogy regisztráljon be a LinkedIn-re (http://www.linkedin.com/), ami egy szakmai fészbúk. Kifejezetten állások és alkalmazottak keresésére használják, mind a munkaadók, fejvadász cégek, mind a munkavállalók. Világszerte lehet rajta munkát találni és olyan sok lehetőség van, hogy még válogathatsz is az állások között, bármihez értesz! Van egy olyan érzésem, hogy leginkább diplomásoknak van ez kitalálva, nem hiszem, hogy pl. fodrász állást is hirdetnének rajta, bár sosem kerestem.

Itt van egy pár oldal, amin még keresgéltem, persze rengeteg van minden témában, szóval tényleg csak "példának okádék":

   http://www.nature.com/naturejobs/

   http://www.postdocjobs.com/
   http://careers.physicstoday.org/
   http://www-cdf.fnal.gov/jobcorner/other_postdoc_jobs.html
   http://www.beasiswaplus.com/tag/physics
   http://jobs.phds.org/
   http://www.post-docs.com/

Ahol még érdemes keresgélni, az a cél intézmény(ek) weboldala. Amerikában szinte mindennek van honlapja és minden komolyabb intézményben azon hirdetik az állásokat és azon keresztül lehet jelentkezni is. Ez akkor jó, ha tudjuk hová szeretnénk menni, és kimondottan ott keresni állásokat. A legnépszerűbb helyek sokszor nem is hirdetik a pozícióikat máshol, csak a saját honlapjukon. Igaz ez a taktika oda vezet, hogy be kell regisztrálni 1000 helyre, de hát mindennek megvan a maga ára. Majd vigyázz, el ne vesszenek a felhasználói nevek meg a jelszavak :)

     A legbiztosabb, legcélravezetőbb és legnagyobb valószínűséggel bejövő módszer az, hogy az ismerőseid között körülnézel, és felméred, ki hol tudna neked segíteni állást találni. Egyetemi körökben sokmindenkinek van sokfelé személyes vagy szakmai kapcsolata, ismeretsége, amit könnyedén fel tud használni. Olyan helyről is kaphatsz segítséget, ahonnan nem is vártad volna. Ha találsz olyan állást kint, ahová van ismeretség, akkor kérdd meg őt, hogy ajánljon be téged. Ilyen módon szinte biztos, hogy kétoldalú kommunikáció alakul ki, amiből már ki tudsz hozni valamit, ha mást nem, átirányítanak valaki máshoz, de ez neked megint jó, mert egy amerikai ajánl be az egyik kollégájánál. Személyes szál nélkül sokkal nehezebb állást találni. Az USA-ban is gyakran van úgy, mint itthon, hogy bizonyos pozíciókat bizonyos embereknek írnak ki,  és már a kiírás előtt megvolt rá az ember, szóval hiába is töröd magad.

     Amikor keresel állást, hozz létre egy (excel) fileot, amibe beleírsz mindent, amit a munkakereséssel kapcsolatban csináltál. Írd fel, milyen oldalakat néztél át és hogy mikor, hogy tudd érdemes-e újra ránézni és hogy mikor. Írd fel, hová jelentkeztél, milyen állásra, mikor, kinek írtál, email címét és milyen anyagot küldtél el neki. Hidd el, e nélkül az 5. átnézett munkakareső oldal, a 100. megnézett hirdetés, a 15. elküldött jelentkezés és pár hét után azt sem fogod tudni, hogy beadtad-e már a dolgaidat és hogy hová. És azt sem, hogy honnan vársz választ, vagy hogy ki írt és hogy mit és  mire. Elég kellemetlen, ha az embernek visszaírnak/felhívnak, hogy érdekled őket, te meg azt sem tudod pontosan honnan is hívtak, milyen állásra jelentkeztél ott, stb. (ez nem velem fordult elő, de a közvetlen környezetemben volt ilyen...).

     Mielőtt elkezdesz bárhol munkát keresni, szedd össze az alábbiakat:

- Kell egy jó szakmai önételrajz (Resume/CV). Ezt folyamatosan frissítsd. Az sem baj, ha jól néz ki. Fontos, hogy más önéletrajzot várnak el az iparban, mint egy egyetemen, és mást várnak Amerikában mint Európában! Az az életrajz, ami itt király, az az USA-ban "hulladék". Nézz utána alaposan, milyen egy amerikai önéletrajz!!! Törekedj arra, hogy minél rövidebb legyen (1 - nagyon max. 2 oldal), ugyanis a hosszú életrajzot >senki< nem fogja elolvasni, mert >nem lesz rá ideje<.

- Kell  egy jó kísérőlevél (Cover letter), amiben magad és a hátteredet mutatod be, és megindokolod, hogy miért te vagy a legjobb arra a munkára, amire éppen pályázol. Nézz utána itt is a követelményeknek, rengeteg példa cover letter-t találhatsz.A hossza legyen max. 1 oldal. Itt is fontos a rövidség, tömörség. Gondolj arra, hogy van egy állásra 100 jelentkező, te vagy a HR-es és még van hátra átnézni 60 pályázat pedig már a 40-ediket olvasod. Van egy pályázatra 2-3 perced és a kezedbe akad egy hosszú, elnyújtott CV, cover letter meg miegymás...

-Kell pár jó ajánlás, főleg olyan emberektől, akik ismernek, nem pedig olyanoktól, akik nem (nagyon) ismernek, de magas pozícióban vannak. Ez utóbbiak ugyanis ha eljutsz odáig és felhívják őket, nem tudnak majd rólad mit mondani, és így ajánlani sem. Az meg hogy "X.Y. nagyon lelkes és dolgos gyerek" egyenlő azzal, hogy "blahblahblah". Mindenki >konkrétumokra< kíváncsi, nem általánosságokra. Például: "Amikor ezen meg ezen együtt dolgoztunk Bercivel, nagyon jól megoldotta ezt meg ezt a részfeladatot, ami rá volt bízva, mindenki megjegyezte, milyen jó műszaki érzékű gyerek."

     Ha a CV, Cover letter és az ajánlások megvannak, azokat beküldheted több helyre is, de mindig módosítsd őket az éppen aktuális kiírásnak megfelelően. Érdemes egyszerre sok helyre jelentkezni, általában ugyanis kicsi az esély a nyerésre. Ha netán több állást is megkapsz, és válogatnod kell, az még mindig jobb, mintha semmi sem jönne össze. A gyakorlati tapasztalat az, hogy a beküldött pályázatok/jelentkezések nagy részére >soha semmi< választ nem fogsz kapni. Általános, hogy valakinek a megadott email címére beküldöd az anyagodat (pár sor szöveg az emailben + csatolások) és annyit sem írnak vissza, hogy "köszi, megkaptuk a jelentkezésedet". Természetesen akkor sem írnak, ha nem te nyered el az állást. Ha elektronikus rendszerben kell jelentkezni, ahova beregisztrálsz, kitöltöd az adataidat, stb, onnan max pár hónap múlva kapsz egy "computer generated" emailt, hogy sajnos nem te nyertél.

     Én az előkészített anyagaimmal 10 hónapon keresztül 40+ helyen érdeklődtem és/vagy küldtem be jelentkezést. Persze ebben néhány esélytelen állás is benne volt, pl. olyanok, amikre csak amerikai állampolgárok feleltek meg, de nagyon stimmeltek a szakterületemhez, ezért nincs vesztenivalóm alapon megpályáztam. Az email-eimre, pályázataimra csak kevés helyről jött bármilyen visszajelzés, mondjuk kb. 10-ből 4 esetben. 

Saját tapasztalataim alapján arra a kérdésre, hogy könnyű-e posztdok állást találni (az USA-ban) két dolgot mondhatok:

- ha onnan nézem, hogy mennyi időn keresztül, hány helyre pályáztam, hány visszajelzés érkezett és hogy mit éreztem álláskeresés közben,  akkor azt mondom, hogy >nehéz<.

- ha meg kívülről nézem, onnan, hogy mire megkaptam a doktorimat már volt két konkrét állásajánlatom és az egyiket le kellett mondanom, akkor könnyű

Az igazság valószínűleg a kettő között van, de az biztos, hogy a legjobb helyekre (MIT, Caltech, stb.) bejutni innen inkább nagyon nehéz, nagy mák kell hozzá.  

     Az én munkakeresésem eredménye az lett, hogy két állást is megkaptam, egyet Szingapúrban, egyet pedig az USA-ban. A kettő közül az amerikait vállaltam el a University of North Texas egyetemen, Dentonban. Az álláshoz egy texasi átlagfizetés is jár, és ha igaz, a Magyarország és Amerika közötti adómegállapodásnak köszönhetően az első két évben nem vonnak le adót belőle (ennek azért utána kell még járnom). Az általam megkapott mindkét pozíció a szűk szakterületemről való, ahhoz kapcsolódik, annak a folytatása, amit itt csináltam eddig. Sajnos nem sikerült részben átfedő, de kicsit távolabbi / új területen állást találni, pedig az új tapasztalatok felszedése és a látókör tágítása jól jött volna. Azt mondják a doktori megszerzése után bármit csinálj, csak azt ne, amit addig. Hát ez alkalommal ez nem jött össze. Persze azért nehéz lenne most elszomorítani.

Bemutatkozás

Kiindulópontként talán írni kéne valamit magamról, csak röviden, körvonalakban, ki is vagyok én, milyen háttérrel vágok neki Amerikának...csak hogy lehessen tudni, honnan indul ez az egész történet. 

Legmagasabb végzettségemet tekintve fizikus vagyok, Debrecenben végeztem, most, 2012 novemberében kaptam meg a doktori (PhD) oklevelemet a Debreceni Egyetem főépületében díszes ceremónia kíséretében. Már régóta szeretnék Amerikába kijutni, nem mint turista, hanem mint kutató. Az USA-hoz való vonzódás/kíváncsiság nálam is, mint sok mindenki másnál valószínűleg a hollywood-i filmek hatása, dehát ez van, mit lehet tenni !? Ki kell próbálni és majd meglátjuk bejön-e. A környezetemben sokan voltak már többször is Amerikában, természetesen mindenki kutató, tehát nem ESTA-val kimenő és illegálisan kint maradó vállalkozó szellemű polgártársak. Ennek ellenére mind visszajöttek és bár többnyire tetszik nekik Amerika, de itt képzelik el a jövőjüket, pedig >biztosan< kapnának kint jól fizető állást. Amikor körbekérdezgettem, hogy kinek mi a véleménye, olyan érveket hallottam, hogy nem tetszik a művilág, az állandó műmosoly, nem érzik őket őszintének, annyit kell dolgozni, mint egy rabszolgának, volt, aki azt mondta, hogy kirándulni jó, mert nagyon szép, de élni jobb itt, stb. Szóval akivel beszéltem, mindenki hazajött. Persze ez azért is lehet így, mert aki nem jött haza, azzal nem tudtam beszélni... mondjuk ilyet nemigen ismerek személyesen. Éltem már Angliában is, jártam ott egyetemre egy félévet, és tudom, hogy milyen egy más kultúrában élni. Óriási élmény volt, és nagyon szép Anglia, de sokszor éreztem, hogy ez nem az én kultúrám és elgondolkoztam azon, vajon tudnék-e ebben élni tizen-évekig vagy életem végéig. A választ igazából máig napig sem tudom, de nem biztos, hogy az "igen". Amerika is egy más kultúra, más környezettel és szokásokkal, és mindenki maga dönti el, hogy amit ott talál, az bejön-e neki, vagy nem. Ha kimegyek, lehet nem fog tetszeni amit kint látok, aztán "hazaszaladok" és nem is vágyom vissza. De az is lehet, hogy nagyon bejön és beleszerelmesedem. Ezt az ember máshogy pedig nem tudja meg, csak ha odamegy és jól körülnéz. Ezt fogom hamarosan tenni. Mindenesetre utazási/turisztikai szempontból nem motivál az USA, inkább karrier szempontjából, de ha már ott leszek próbálok majd minden szuper helyre eljutni. Nem vagyok semmi jónak elrontója! :)