Ismét semmi

Az elmúlt napokban ismét nem történt semmi említésre méltó. Jelenleg kivárásra játszom, az a cél, hogy vegyek egy kocsit. Mivel jól kiköltekeztem ebben a hónapban, ezért úgy döntöttem, ezzel megvárom az első fizut, ami most pénteken lesz esedékes. Mivel már van amerikai bankszámlám, arra fogom kapni. Asszem a bankszámla nyitásról még nem írtam, de nincs is sok írnivaló róla. Tulajdonképpen semmi nem kell hozzá, csak személyesen befáradni és pár alap papírt kitölteni személyesen. A rendes bankkártyát postán küldik ki pár hét múlva, de a helyszínen adnak egy azonnal használható ideiglenes plasztik kártyát. Persze ez csak debit kártya, a credit kártyához SSN kell. Az SSN-em (itt ez kb. a TB szám) meg még nincs meg, probléma volt az igénylésnél. A rendszerben még nem frissítették az  állapotom, így hiába igényeltem január 7.-én, 2.5 héttel később vissza kellett menni ismét megigényelni. Az ügyintéző azt mondta, SSN-t az országba való belépéstől számított 10. nap után szoktak igényelni pont az ilyen problémák elkerülése végett. Ezzel sem lehet nagyon kapkodni. Most remélem, minden rendben lesz, és az ígéretnek megfelelően 7-10 nap múlva megkapom postán. 

Egyébként az ügyintézés itt úgy megy, hogy húzni kell egy számot, és várni. amíg valamelyik ügyintéző el nem kezd kiabálni, hogy "Az A34-es jöjjön a 3-as ablakhoz.". Ez az ügyfélhívó rendszer. Nyilván a sok bamba ember ott ül, nem figyel, van akinek 3x kell kiabálni: "Utolsó figyelmeztetés, az A34.......". Vannak hátsó irodák, ahonnan személyesen jön ki a váróba az ügyintéző és mosolyogva hívja be az ügyfeleket, és a végén kikíséri őket. Kicsit ez is mintha visszalépés lenne az időben. Az ügyintézés hangneme az viszont kellemesebb, mint otthon, legalábbis én annak érzem.    

Más. A múltkor beírtam fészbúkra, hogy január 24.én 23 fok volt. Azóta az elmúlt 2-3 napban 19.1 Celsius alá nem ment a hőmérséklet, éjszaka sem, rendesen meleg van, nappal 24 fok, párás a levegő. Jó szolgálatot tesz az otthonról hozott külső-belső hőmérő. Tegnap reggel 7-kor kint 20 fok volt, és tiszta víz volt minden, pedig nem is esett az eső. Kicsapódott a pára. 

Ma viszont pl. esett az eső, ha pedig esik, akkor azonnal megmutatkoznak az esővíz elvezetésével kapcsolatos gondok. A csatornaszem ritka, mint a fehér holló, ezzel szemben az utak úgy vannak kialakítva, hogy elvezessék a vizet az épületektől. Ezért ha esik az eső, az úton biztosan hömpölyög a víz, ami valószínűleg csak engem, az egyetlen gyalogost zavar. Szóval amikor a CNN-en mutatják, hogy valahol akkora eső volt, hogy bokáig meg térdig áll a víz az utcán, akkor az az amerikaiak hülyesége miatt van, nem a nagy eső miatt. Európa rulez!

Köpködés is mindig feljön. Valamelyik nap mentem hazafelé, és pont egy sorház ajtajai előtt mentem el. Egyszer hirtelen az egyik ajtót feltépi valaki, srác kihajol, köp egy nagyot (aka csulázik egyet), visszacsapja az ajtót. Ejha, mondom, biztos kihajolt megnézni, van-e kint pzs, csak nem volt. Ekkor elkezdtem nézni a járdát, és valóban megfigyelhetők rajta a csiga által húzott nyálkacsíkra emlékeztető humán eredetű foltok. Szép is a biológia!

Számomra még mindig elképesztő ez a fából építkezés. Szerintem ha az esőerdőket kivágják, az valószínűleg az amerikaiak lelkén fog száradni.

Itt épül a háromszintes Amerika.



Pár hét múlva már ilyen jól fog kinézni. A környezet azért sokat dob rajta.

Ez is nagyon amerikai. 

 Képzeljük el ugyan ezt Magyarországon magyar zászlókkal. Mire gondolnánk, mi van ott? 

Ja, és majd elfelejtettem, a múltkor csináltam fényképet a barackos-sajtos csirkemellről, amit óriási logisztikával összehoztam. A kép lehet némi magyarázatra szorul, az egyik hús borsos, a másik fikhagymás, a harmadik barackos. Íme:

Barackos-sajtos csirkemell: Barackot azt elfelejtettem venni, akkor meg már sajtot sem tettem rá. Még jó, hogy csirkét azért hoztam. 

A nap mottója tehát az is lehetne, hogy "Nincs itthon sonka, pedig meghívnálak egy sonkás tojásra, ha lenne itthon tojás.".

Újabb történések

Megint eltelt egy hét, történt ez-az. Szerencsére egyre kevesebb nagy dolog történik, ahogy telik az idő, ahogy kezdem mederbe terelni itt a dolgaimat.  

A hétvégén megint béreltem egy kocsit. Most egy fekete Mazda 3-ast kaptam, volt benne kb. 5000 km, szerintem lehetett vagy 2 hónapos.

Mazda 3, szombattól hétfőig  

Őszintén szólva a Nissan jobban bejött, jobban ki lehet belőle látni, meg valahogy pakolni is jobban tudtam bele. A Mazdában valahogy minden kitakar a kilátásból. Az összes fejtámla útban van, a C-oszlop, valamiért a tükröt is pont szemmagasságba tették, ami iszonyat zavaró, mert egyszerűen nem látsz ki tőle jobbra előre, muszáj vagy hajlongani. Menni jól megy, meg a fogyasztása is jó, de hogy pont mennyi, azt nem tudom, csak azt, hogy nem akart fogyni a benya. 

Szóval a cél a kocsival a bevásárlás volt, hogy a szükséges nagyobb dolgokat haza tudjam vele hozni. A legnagyobb dolog, amit vettem a padlószőnyeg volt. Látni kellett volna az arcokat a parkolóban, amikor a kis mazdába tettem befelé a kocsival egyenlő hosszúságú szőnyegeket. A szőnyeg eleje már  műszerfalnál volt, de a szőnyeg fele még kilógott a csomagtartóból. Ha ezt lefényképezik és felrakják a fészbúkra, biztos én is jót röhögök rajta. :) Mire bepasszíroztam a szőnyeget a kocsiba, többször eszembe jutott, hogy lehet nagyobb kocsit kellett volna bérelni :) Tényleg, kár, hogy nem fényképeztem le. Volt, aki megkérdezte, hogy segíthet-e, volt, aki megjegyezte, hogy ez aztán a kihívás, ami amerikaiul annyit tesz, hogy szerinte nem nagyon tűnik a dolog lehetségesnek. De 3 perc alatt behajtogattam a cuccot a kocsiba és irány haza. Az esti program a szőnyeg lerakása, bevágása volt. Egész jól sikerült, a lakás is sokkal jobban néz ki tőle. 

Vettem még mikrosütőt és porszívót is, úgyhogy már csak egy TV hiányzik, de az meg ráér, úgysem nézném szinte soha. 

Mivel a vasárnap estém szabad volt, gondoltam elmegyek kocsikázni. Bementem Dallasba. Bár a belvárosban nem szálltam ki sokáig a kocsiból, csak pár percre, mert már sötét volt, akkor is nagy élmény volt az út. 10 sávos autópályán, este abban a forgalomban...wow!! Azok a fények, és azok a  monumentális csomópontok, óriási építkezések... Mekkora élmény meglátni az esti fényekkel kivilágított felhőkarcolókat, köztük kocsikázni, stb. Elmentem a Reunion towerhez, ami egy kivilágított mikrofonra emlékeztet Régebben egy kilátóterasz volt a tetején, amit évekkel ezelőtt bezártak, mostmár csak a benne működő étteremből lehet borsos árak mellett élvezni a kilátást. Ennél a toronynál adja ár Bobby a kenőpénzt Jeff Faradaynek, amikor Christophert "megveszi". Körbementem a Dallasból ismert felhőkarcolón is, amiben a Ewing iroda volt a sorozat nagy részén keresztül, az is ott van a belvárosban, a mikrofontól 800 méterre. Egy ilyen városrészt az ember szűknek, zsúfoltnak képzel el, de mikor itt van, elképed, milyen  széles, 3-4 sávos egyirányú utak vannak a belvárosban. Szerencsére vasárnap este mentem, amikor lehetett közlekedni, mert hétköznap napközben valószínűleg eléggé zsúfolt lehet itt minden. Szóval szép volt, de vissza kell még menni napközben is. Ja, a parkolás úgy hallottam, kb. 50 cent (110 HUF) per óra és $5 (1100 HUF) egy egész napra. Összehasonlításképpen Debrecen belvárosában 380 HUF egy óra parkolás.

Elmentünk ma az egyik kollegámmal befizetni a menzát az egyetemen, mert itt nagyon jó a kaja. Úgy működik, hogy az egyetemi kártyára feltöltik a kifizetett számú étkezést és amikor bemegyek, lehúzzák a mágneskártyámat és levesznek egy étkezést. A menza nem úgy néz ki, mint otthon, hogy van mondjuk 2 vagy 3 faja kaja, amiből választhatsz, hanem van 30 féle. Húsok, köretek, pizza, indiai ízesítésben is, minden. Rengeteg saláta, zöldségek, gyümölcsök, süti, stb. Van vagy 20 féle innivaló, mindenféle kóla, tea, tej, kávé, ivólevek, mindegyikből többféle. És abból veszel, amiből akarsz és annyit ehetsz és ihatsz, amennyi beléd fér, és Finom a kaja, friss a saláta, zöldség, minden!!!  Ha 50 étkezésre fizetsz be, mindezt $3.5-ért, ami masszív 750 HUF. Azt, hogy itt mit kapok, milyen minőségben, mennyit és mennyiért, jobb nem összehasonlítani a magyar menzával. 

Kis étvágygerjesztőnek a kaja után egy észrevétel. Feltűnt ugyanis, hogy itt sokan köpködnek az utcán. Kb. mint otthon a menő általános iskolások. Amikor először láttam, azt hittem, ez csak egyedi eset volt, néha mindenhol lát ilyet az ember, de itt a kampuszon sétálva többször észrevettem, hogy a jó hangosan felszívott nazális anyagot pneumatikusan felgyorsítva orális célzással a járdára helyezik. Továbbá azt is kétlem, hogy itt lenne a papírzsebkendő árusok kánaánja, mert nagyon úgy tűnik, hogy annak a használata sem nagy divat. Biztos nem látnak ilyet a moziban. Ma a kollegákkal a menzára menet egy mellettünk elhaladó helyes csaj bizonyára meg volt fázva, mert akkorát szívott az orrán, hogy a szívással felgyorsított taknyot valószínűleg Föld körüli pályára lehetett volna állítani. Kár, hogy befelé, rossz irányba indult el a cucc. Mondom a srácoknak, hogy nem hiszem el, hogy egyetemen még ezt csinálják. Az amerikai srác nevet, hogy ez még semmi, látott ő már cifrábbat is... :) Erre az indiai srác azt mondja, menjek el Indiába, ott még a folyó ügyeiket is az utcán végzik, viszont ott meg nem lehet nyilvánosan köpködni. Pont az USA ellentéte, jajjdejó! Ki melyiket akarja az utcán csinálni, oda menjen. :)

A kampuszon sétálva most láttam először, hogy több helyen van elektromos autó töltő parkolóhely.

Lemerült az elem.

Tök poén lehet, mikor a reggel otthagyott kocsit kicsit később brahiból kihúzzák a konnektorból, vagy  mondjuk áramszünet van. Akkor zseblámpaelemmel kell hazamenni.

Ha már autókról van só, itt nagyon sok mustang van és feltűnően sok az új Camaro. Mind a kettőt általában tuningolják.

Visszafogott példány

Kereskedőnél, mindkét gép kb. 5 milla, forintban

Na, mostanról ennyit, irány aludni :) Bye!

A hétvége

Na helló-halló, sziasztok! Gyorsan telik az idő, már szerda van. Csomó minden történt az utolsó bejegyzés óta.

Egyik legfontosabb, hogy péntek reggel kiköltöztem a hotelből és délután beköltöztem az apartmanba, amit béreltem. 

Bôröndjeim és az elsô bevásárlás cuccai éppen megérkeztek az apartmanba

 A lakás egy apartman komplexumban van, 5 perc sétára a kampusztól, 10 perc sétára a fizika épülettől. 

Sétálva az egyetem és az apartman között megcsodálható az amerikai építészet, hogyan épül egy ház . Itt minden ház fából van. Egészen 4 emeletig tudnak így felmenni. Nincs is magasabb ház.

A lakásom kb. 60 négyzetméteres, ebbe 1 szoba, nappali, kicsi dolgozószoba, fürdőszoba, konyha és egy egész nagy erkély fér bele.  Van közös medence és konditerem is. 

A medence a többi lakással a háttérben

A medence és a konditerem itt nem számít nagy durranásnak, rengeteg helyen van mindkettő. 

Az apartman éjszakai kivilágításban

 
A bérleti díj a vízdíjjal és a vezeték nélküli internettel havi $715, ami viszont itteni viszonylatban olcsónak számít mindezért. Persze ez itt nem kacsalábon forgó vár, ezért is nem drága. Ennyi pénzért természetesen bútorozatlan is. A kezdeti problémám az volt, hogy nem volt ágyam, de kaptam kölcsön egy német kollegától egy felfújható matracot, párszor azon aludtam. Szóval pénteken „beköltöztem” az üres lakásba. Azért furcsa „beköltözést” írni, mert nem igazán költöztem, csak ide jöttem a két bőröndömmel. Ezt nem igazán hívnám még költözésnek. Mivel nem volt még itt semmi, kellett venni ezt-azt. Amikor a hotelben laktam, ott par perc sétára voltak kajahelyek, meg tudtam, hová kell menni, de itt semmit semmiről megint nem tudtam.

A kezdetekhez szükséges cuccok beszerzéséhez béreltem egy kocsit. Az áldozat egy kb. 1 éves, szürke Nissan Sentra volt. 

Nissan Sentra, jó kis gép

 

Gépi-gépi-gépi-gépppkocccsssiiiii

A kocsit (azt is mondhatnám, hogy az ótót) az Enterprise -nál béreltem, mert azt mondták, az a legolcsóbb. Nem is fizettem sokat érte, pénteken béreltem, hétfőn délután vittem vissza, így került a bérlés $37-ba a három napra. Ez napi kb. 2700 Forint. Kötöttem persze biztosítást is, mert ha a kocsinak valami baja lenne, azt ki kellene fizetni. Ilyenkor nem csak a törés, horpadás számít, hanem a szemmel alig látható karcok is. Ezeket is felszámolják. Szóval kötöttem egy teljes biztosítást az a biztos alapon, így került az egész bérlés $157-ba., azaz napi 11500 Forintba. Ezek amúgy hétvégi árak, hét közben többért lehet bérelni.

Itt kocsi nélkül tényleg halott az ember, és ez európai szemmel nézve eléggé zavaró. Mindenki kocsival jár mindenhová. Most, hogy elkezdődött itt az egyetem rengeteg itt a diák, de a kampuszon kívül még mindig kb. én vagyok az egyetlen gyalogos. Az egyes üzletek között is akkora távolság van, hogy ellátni nem lehet odáig. Pl. Debrecen szélén van a MyBox nevű üzlet központ, ahol egy nagy központi parkoló körül vannak a különböző üzletek. Na ilyen itt is van, csak akkora a parkoló, hogy keresztben nem bírsz átsétálni rajta. Már a végén azt csináltam, hogy ha egy üzletből átmentem a kettővel mellette lévőbe, inkább visszamentem a kocsihoz és azzal mentem odébb, ugyanis az egyes üzletek is jó nagyok. Az meg, hogy gyalog körbemenj a parkoló körüli üzletekben felejtős, szerintem még soha senki nem csinált olyat, max valami sportverseny keretében. Hátmég ha veszel is valamit valahol. A gyalog közlekedés is helyenként problémás. Még amikor megérkeztem és a hotelben laktam, az ablakból lehetett látni az I-35 ös utat. Annak a túloldalán is olyan üzletek voltak, amiket érdemes lett volna megnézni, csakhát az a 6-7 sávos út, az ne lett volna köztünk. Akkor az ablakban állva az jutott eszembe, mint az autópálya túloldalára igyekvő csigának: oda születni kell. 

Nade mostmár volt kocsi a hétvégére! Hirtelen egy csomó dolgot kellett beszerezni, az edényektől, evőeszközöktől kezdve mindent. Péntek este Dentonban shoppigoltam, hétvégén meg elmentem  az IKEA-ba, ami Frisco-ban van. 

A hiedelmekkel ellentétben van fakanál az USA-ban. Nem sok, de van. Biztos azért nincs sok belôle, mert kell a fa a házakhoz... :)

Azt ajánlották, oda menjek, mert olcsó és az európaiak ott szeretnek vásárolni. 

IKEA-ba menet, sima vidéki út, de sosem szükül 2x2 sáv alá

Már közeledek

 Az amerikaiak házai belülről ugyanis inkább 200 éves palotának néznek ki, nagy, díszített, barokk meg mittudoménmilyen stílusú bútorokkal. Szerintem azért ez sem általános, de elterjedt. Szóval az ájkiában beszereztem többek között első és legfontosabb bútordarabomat, egy ágyat. Jó nagyot vettem, kb 219 cm x 210 cm asszem, vgy valami hasonló. 

A matrac alig fért be az ajtón. Fúú, az is jó volt. Itt mindenki valahogy különböző akcentussal beszél. A prof beszéde tiszta, az indiai kollegáké mindenféle, különbözőképpen beszélnek, bár alapból is más nyelvet beszélnek, mert India más részéről származnak. Nem is értik egymást, csak angolul. A múltkor átjött Tracy a műhelyből. Ő egy nagydarab fickó. Igazi déli redneck akcentussal beszél, alig értettem belőle valamit, közben meg mindig ott van a fogpiszkáló a szájában, és beszéd közben előre tudja hozni és úgy közben szopogatja, ide-oda tologatja. Nemtom meddig tart egy fogpiszkáló, de biztosan nem a fogát piszklja vele. Egyébként nagyon rendes csávó, csak nem mindig értem mit mond. A másik eset ugye az ágy kiszálítók voltak. A szállítás napján felhívtak. Felveszem, gondoltam ők azok. De hogy mi a fenét mondott, nem értettem. Vagy 15x megkérdeztem tőle, mivan, mire kihámoztam, hogy azt mondja, itt van a parkolóban egy nagy fehér kamionnal, és hogy melyik házszámhoz vigye a cuccokat. Két fekete rakodómunkásról volt szó, akik úgy tolták a feka dumát, hogy olyat még csak számítógépen meg tévében hallottam. Azt az akcentus kihámozni…fúú…de a végére kezdtem óvatosan fogni a jeleket. Hirtelen csak az jut eszembe, mikor megfordult az egyik és azt mondta: Moo, hafta szájndö pép, ami a legérthetőbb mondat volt és annyit tesz, hogy Menjünk, mert alá kell írni a papírokat.  

Szóval megjött az ágyam, összeraktam. Minden új volt, amiben aludtam, a párnák, takaró, huzat, ágy… Ez így már egész más, mint a felfújható cuccon… 

Az összerakás

...és összerakva.

Az ágy összerakása után eljutottam odáig, hogy mindenféle élelmiszereket sikerült beszerezni, és gyorsba megcsináltam itt az első kajámat, ami krumplipüré volt rántott halfilével. Egész jól sikerült, asszem férjhez mehetek. 

Eccerü de naccerü

Oh, még a hétvégén az IKEA-ból hazafelé jövet gondoltam elmegyek Parkerbe és megnézem a Southfork Ranch-et. Ez vagy 30 kilométerre volt az IKEA-tól, de mivel az IKEA is 50 kilométerre volt tőlem (vannak távolságok) Parker felé, nem hagytam ki. Már 6:30 volt, amikor odaértem, már természetesen zárva volt, csak kétszer lassan áthajtottam előtte. Az biztos, hogy hatalmas ranch, több kapuja van, asszem láttam GATE 6-et is. 

(ide jönne egy "southfork ranch elott elmegyek" video, de valamiert nem akarja feltolteni)

Maga a ház, ahol a Dallas játszódik, az útról nem nagy durranásnak tűnik, előtte meg utána más birtokokon sokkal , SOKKAL grandiózusabbak vannak. Van olyan, aminek a kerítése mellé olajkutak vannak kirakva dekorációnak, és a ház nagyon díszített. Persze az még nem volt meg a 70-es években, amikor a Dallast elkezdték itt forgatni. Asszem január 24.-n kezdődnek az új részek. Nem hiszem, hogy látni fogom őket, pedig jó lenne megnézni. 

Itt egy fénykép Gabinak egy csôrös kamionról.  :)

A kampuszon parkol a University Union épülete mellett

Ember sehol, az UFO-knak nehéz dolguk lenne innen valakit elrabolni

Ami hambi, sültkrumplival, kókkal

Necsakpozitívat

Páran mondtátok, hogy írjak a nem csak jó dolgokról is. Na itt vannak az alábbiak. Nem tudom melyik a námbörvánn, ezért  a sorrend véletlenszerű. 

Kezdem mondjuk azzal, hogy a légkondi állandóan megy, mindenhol, és az ember pofájába fúj. Most is éppen  az enyémbe is. Ami szinten zavaró  hogy ez folyamatos zajjal is jár,  nem tud olyan csend lenni sehol, mint otthon, folyton zúg, búg, halkan dübörög. Most is több helyről/irányból hallom. Van olyan iroda, ahol a befújó pontosan a szék fölött van és ráfúj a rajta ülőre. Amellett zörög rajta az a rács vagy mi. És nem az van, hogy néha bekapcsol, hanem folyamatosan megy és zörög. Ez amúgy egy nyugdíjas prof irodája,  egybe nyílik az igazgató irodájával. Szal ha valahol, akkor ott azért megcsináltatnám, de gondolom, ők már ezt megszokták.  Ilyen környezetben nemtom, hogy nem kap mindenki huzatot, folyamatosan mozog a levegő  Nem tudom, milyen lesz az irodám, de az biztos, hogy ott nem fog menni a légkondi, vagy legalábbis nem így.

A kampuszon bárhol vagy, akár az udvaron is, szinte mindig zúg valami. Vagy a légkondi, vagy valami gép, vagy mindegy mi, de az tuti, hogy zúgás van.

A fizika valahogy ezen az egyetemen is kicsit mostoha gyerek, mert már egy csomó más épületet felújítottak, szépen néznek ki, de a fizikára eddig valahogy nem került sor. Sok a 30 éves bútor, régi asztalok, meg olyan tevéből ismert fém fiókos iratszekrények, amikben meg Kojak tartotta a bűnözök papírjait. A kémia épület és a többi épület már szépen fel van újítva. Terveznek a fizika épületen is egy nagy felújítást. Ráfér!

Van a laborban egy csomó olyan cucc, amit meg senki nem látott működni. Van ilyen nyalábcsatorna is... Csomó mindenről azt sem tudják, mire való, csak van.

Tegnap busszal mentünk haza egy indiai sráccal,  aki a laborban PhD-s. A busszal kapcsolatban az első dolog, ami feltűnt  hogy a megállóban nincs menetrend, nincs buszváró fülke. Ma pl. eléggé esik az eső  legalább ez utóbbi jól jönne. Azt mondják, itt nincsenek ilyenek, örülnek, hogy egyáltalán vannak busz járatok. A busz az úton áll meg, nem húzódik le, úgy szállsz fel. Leszálláskor kerestem a jelzőgombot  Nem találtam  Kiderült  hogy a jelző egy madzag/fémsodrony, amit meg kell húzni, ha le akarsz szállni. A vége valszeg a sofőr nyakára van rakva, ha meghúzod megáll, mint a ló. 

Na, hol a leszállásjelző?

Egyébként nagyon kevesen utaznak busszal. 

Az úton egy fekete nő majdnem a busz közepéről kiabálva beszélgetett a fehér sofőrrel, vagy 15 percen keresztül.

Most látom csak, mennyire kontrasztos a különbség az egyetem és egy kutatóintézet között. A kutatóintézetben van karbantartó személyzet, aki a hardvert, berendezéseket kezeli és karbantartja, úgy mint gyorsító,  vákuumszivattyúk, stb. Itt az egyetemen nincsenek technikusok, mindent  fizikusok csinálnak. Most például valami nem stimmel az egyik cryo-szivattyúval. Két PhD-s diák leszereli a nyalábcsatornáról, szétszedi, kiszedi a belsejét, kimelegíti, a folyékony héliumot megtisztítja, összerakják, visszaszerelik a nyalábcsatornára, meg mindent megcsinálnak, ami még menet közben feljön. Rengeteg időt töltenek a rendszer karbantartásával, a felhasználható nyalábidő szerintem sokkal kevesebb, mint otthon, mert bár a berendezés ott van, a fizikus személyzet, akinek mérnie kellene rajta, valamit szerel. Ha valamit nem tudnak megszerelni, kiguglizzák, hogyan működik, mit kell vele csinálni, megszerelni. Van, hogy hetekbe kerül megjavítani valamit. A gyorsítót is maguk üzemeltetik, azon is mindent ők szerelnek. De az érmének két oldala van. Egyik oldalról sok időt elvesztenek a kutatásból, sőt az idejük nagy részét, másfelől olyan gyakorlati szerelési tapasztalatra és olyan műszaki ismeretekre tesznek szert, amilyen nálunk csak a karbantartó mérnököknek és a technikusoknak van. Ezzel  tudással és tapasztalattal már tényleg el lehet helyezkedni az iparban, és ott nagyon jól fizetnek!

Legyen most ennyi mára, irány az ágy! Jó éjt, ott jó reggelt! 

Kezdés a munkahelyen

Mielőtt eljött volna a munkába állás napja,  kicsit még körül akartam nézni, utazgatni a környéken, szokni a környezetet, de sajnos nem volt rá idő. Most már itt vagyok pár napja (ezt mar szerdán írom), de ha az ember megy valahova hosszabb időre, tényleg jó ötlet egy héttel korábban kimenni, mert sok mindenhez hozza kell szokni. Főleg ha a célpont egy távoli ország. Van egy csomó intéznivaló is, amit munka mellett nehezebb megcsinálni. Amikor Angliába mentem, két héttel az egyetem kezdete előtt ott voltam. Most látszik, milyen jó ötlet volt az, fel tudtam fedezni a környéket,  felvettem a ritmust, tájékozódtam, stb. Az első 2 hétnek kirándulás feelingje volt.  Ahhoz hasonlóan most is jól jönne néhány extra nap, de nincs, úgyhogy hamar eljött  a hétfő, amikor be kellett menni a munkahelyre.

Aznap a Prof értem jött kocsival reggel 7-re a szállodához és  bevitt az egyetemre. Körbevitt a laborban. Az első benyomásom az volt, hogy lehetne rá költeni alaposan. Megmutatta a jövendő irodámat, ami jelenleg felújítás alatt áll. Bent van az asztalom, rajta az új számítógép és nyomtató bedobozolva, amiket nekem vett. Amilyen állapotban az iroda van,  nem hiszem, hogy hamar be fogok költözni,  de ha megcsináljak, jó lesz.  Körbevezetés közben be lettem mutatva a személyzet többi tagjának is. Mindenki örült, meg gratulált. A munkaidő kb. 8-tól 5-ig tart, de valszeg sokszor bent kell majd maradni tovább  Dél körül van egy egy órás kajaidő. A Prof ekkor elmegy a kondiba edzeni. Súlyemelő  Azt, hogy konkrétan mi lesz a munkám  még nem tudom pontosan, csak korvonalakban hallottam. Szerintem nagyon érdekes lesz, más laborokat is érdeklő színvonalas kutatás/fejlesztésről van szó! Szerintem tetszeni fog! Új berendezést rakunk össze majd új vagy saját fejlesztésű speciális elemekből, ez nagyon jó lesz! 

Megkaptam majdnem az összes azonosító számomat. Jelenleg még nem igazán tudom, melyik mire való, de ha valahol kérik, úgyis megmondják, melyikre van szükség. Megcsináltattam az egyetemi igazolványomat is. Bár ez egyetemi használatra van, amíg nincs amerikai személyim,  ezt fogom mutogatni, ha kérnek valamit. A Prof is ezt mutatja, ha igazolványt kérnek tőle. Az egyetemi busz és még pár másik járat ingyenes a UNT-s igazolvánnyal.  Az is jó  hogy nem diák vagyok itt, hanem staff / személyzet.  Valami miatt ez is nagyon tetszik mindenkinek, mikor megtudják, elkezdenek örülni. 

Egyetemi igazolvány

A most feltűnt éppen aktuális apróság akkor jött elő, amikor az előbb elmentem fényképet csináltatni a folyosói személyzeti tablóra. Betűztem a nevemet, hogy mit írjanak a képem alá. Mondom "essz" "zed" ... és amikor ide értem, a hölgy nem értette. Mondom megint, de csak a zavartság látszik az arcán. Erre a szomszéd szobából valaki átkiabált  hogy Zíí. Ahhh, mondom. Nem tudtam ugyanis, hogy a Z betű csak britt-angolul zed, amerikaiul zí.  

Szóval nagy vonalakban ilyen volt az első pár nap. Sok mindent még nem csináltam, mert igazából nincs még kész a helyem, nem tudok a számítógépem mellé leülni. 

Ami még fontos, hogy menet közben sikerült szállást találni hosszabb időre, mert jelenleg még egy szállodában lakom. A neve Courtyard Marriott, nem különösebben olcsó. 

Kajahelyi krónikák

Amikor ide jöttem, nem gondoltam, hogy ennyire új lesz nekem minden. Voltam már azért erre-arra, Angliában, Németországban, Spanyolországban, Tunéziában, Görögországban, a környező országokban, Monacoban, legutóbb még Portugáliában is, szóval gondoltam itt sem lesz más, mint ezeken a helyeken. Hát de! Itt kb. úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, akinek mindent meg kell mutatni, megtanítani mit hogy kell csinálni. Itt magamtól még pizzát sem tudok itteni módon rendelni... :D Gondolta volna valaki? Soxor az étlapot sem vértem, csak annyit értek, hogy mondjuk az adott kajában csirke van, meg krumpli, meg mittoménmi. De ettől még elég sokminden lehet. 

Szóval itt eléggé máshogy működnek a dolgok. Például nem tudsz csak úgy bemenni egy étterembe leülni, mint bárhol Európában. Első napomon felkeltem, gondoltam elmegyek enni valamit. Van itt a hotel mellett vagy négy étterem, na mondom, pont jó. Van itt valami mexikói, olasz, a Red Lobster nemtom mi, de gondolom tengeri kaját adnak, meg valami Texas akármi. Gondoltam az egyszerűség kedvéért bemegyek az olaszba és eszem egy pizzát, mert az úgyis van mindegyikben, a mexikóiról meg fogalmam sincs milyen. Na megyek be az olasz étterembe, már az ajtónál ott állnak a pincérek. Kérdeznek tőlem valamit, de nem értettem, mit. Elmondja még egyszer, de csak nem értem. harmadjára csak sikerült, azt akarták tudni, hányan vagyok. Mondtam egyedül. A csaj beütötte egy számítógépbe és odakísért az asztalomhoz. Kérdezte mit iszok, mondtam egy pohár rostos baracklevet. Azt mondja, csak barackos tea van, benne barack darabokkal, mondom, OK, az is jó lesz. Elmegy. nézem az étlapot, megtaláltam a pizzákat. Mindössze kettő darab volt, egy csirkés, és egy tetszőleges. Na mondom faxa, most vagy felsorolom, mi kell egy pizzára, vagy jöhet a csirkés. Ok, legyen a második, megyek a kisebb ellenállás irányába. Visszajön a csaj, kihoz egy  majdnem literes pohár barackteát, ami állt egy liter jégkockából fel volt öntve teával, meg benne pár szelet barack. Nesze neked, ájsztí. Mondom neki, mit kérek, mondja rendben. Kérdi, hogy kérem a salátát? Nézek rá, milyen salátát??? Azt mondja, hát  a salátát, hogy kérem, szárazon vagy lében. Nézek rá, mondom szárazon. Elmegy. Megjelenik 2 perc múlva, lerak az asztal mellé egy kinyitható asztalkát, pakolászik rajta és elém tesz egy mélytányért, evőeszközt, egy kis kosárban egyenes kiflinek tűnő cipókat meg egy nagy tál salátát. Ekkor eléggé zavarban voltam, nem tudtam mivan, ki a fene kért amúgy salátát főleg ennyit? Vagy elbeszéltünk egymás mellett vagy itt a pizza nem az a pizza...ajajj. Az is zavart, hogy a salátában sültcsirkedaraboknak tűnő dolgok is voltak. Na mondom, nembaj, biztos a pizza mellé hozták, azzal kell majd enni, csak ez már kész van és kihozták. Tehát megvárom a pizzát. Ülök az asztalnál, kínomban böngészem az étlapot (ugye mindenki ezt csinálja étteremben, ha már nem tud mit), pár perc múlva megjelenik a csaj, kétségbeesetten rámnéz: "Minden rendben van?". Mondom, ja. Kérdem tőle: "Én ezt rendeltem?" Azt mondja, nem, jön mindjárt a pizzám, ez csak az előétel. Ahhh, mondom. A csaj fejéből ítélve ennem kéne, amit kihozott, úgyhogy hozzáfogtam. A saláta jó volt, rendes salátalevél volt benne, meg hagymakarikák, a csirkedarabnak tűnő dolgok valami pirított kenyérdarabok lehettek. Pár perc múlva meghozták a pizzámat. Vékony tésztájú volt, és tényleg finom!!! Eszegetem a pizzát, és már elfogyott a barackteám fele. Egyszer jön a csaj egy nagy kancsó teával, kérdés nélkül teletölti a majdnem literes poharamat, továbbmegy. Ejha, mondom! A pizzának már több, mint felét megettem, kicsit hátradőltem. Pár perc múlva jön megint, kérdi, tele vagyok? Mondom neki, hát már majdnem. Már csak az utolsó szelet volt a pizzából, amikor a csaj megjelent a és hozta a számlát. Még nem kértem, gondoltam. A pizza $11.30 volt, és összesen fizettem $14 valamennyit. Nem számolták fel a salátát, sem az utántöltést. Menet közben már eszembe jutott, hogy ja, az USA-ban akárhányszor teletöltheted a poharadat...  Szóval ez volt az első ilyen sztori. Ami még feltűnt, hogy a pincér csaj végig nagyon kedves és segítőkész volt, végig nagyon kedvesen mosolygott, ha mondtam egy vicces(ebb)nek szánt dolgot, nevetett rajta, nagyon közvetlen volt. Többször jött, érdeklődött, hogy minden rendben van-e, stb. Európába ilyennel még nem találkoztam, főleg egy szép étteremben!

Itt egészen más a kiszolgálás és a kaja kultúra, mint Európában.

Másnap este elmentünk a Proffal vacsorázni. Kérdezte hová menjünk, mondtam valami új helyre. Elmentünk a mexikói étterembe. Mikor bementünk, már tudtam mire számítsak. Ott álltak a bejárat mögött a számítógépnél, megkérdezték, hány személyre? Mondta kettőre. Mondták nincs szabad asztal, várni kell 10-15 percet. Mondom a Profnak, akkor menjünk a másikba. Azt mondja, nincs értelme, mert ott is ennyien vannak. És mondom, most akkor várunk itt? Azt mondja, igen, itt gyakori, hogy várni kell, van, hogy 15-20 percet is egy asztalra. Kérdem, mi az a kezében? Azt mondja, kapott egy jelzőberendezést, ha felszabadul egy asztal, az villog, rezeg, innen, tudod, hogy vissza kell jönni. Addig meg mehetsz ahová akarsz, ülhetsz a kint a kocsiban is. Álltunk ott vagy 10 percig, beszélgettünk, utána elkezdett villogni a cucc. Na, van asztal!  Leültünk, jött a pincér csaj. Iszonyat közvetlen volt, poénkodott, megbökte a vállamat, nevetgélt, még az asztalunkhoz is leült! Csak néztem mivan, ilyet még nem láttam, főleg nem étteremben.... De jófej volt. Egyébként  a borravalóért csinálják, hogy szimpik legyenek, de őszintének tűnnek, nem erőltetett a mosoly. Ő előételnek egy nagy tál chipset hozott, tenyérnyi chipsdarabokkal sajtos és chillis szósszal. Később kiderült, hogy valami előétel szinte mindenhol benne van az árban! Eszegettük a chipset, közben nézegettük az étlapot, és rendeltünk egy-egy nagy vegyes mexikói tálat, volt rajta sok minden, sajna nem tudom mi, a Prof sem értette mindig, mi micsoda, mert "mexikóiul" mondták. Én hogy értettem volna?? :) Arra emléxem, volt rajta több féle burritos, meg bab. Közben elfogyott a nagy tál chips, hozták a másikat és feltöltötték az italainkat. WOW! Kezdek hozzászokni. :) A kaja amúgy annyi volt, hogy mikor kikértük, mondta a pincér csaj, hogy az nagyon sok ám, meg fogom tudni enni? Főleg a chips után. Mondom, majd meglátjuk. Kihozták megettük, tényleg maradt belőle. Az egész történet fejenként ~$11 volt. 

Most is voltam kajálni, tulajdonképpen épp onnan jövök :) A mostani tapasztalataim késztettek arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Miért?

Magyar agyammal tegnap bementem a Cici's Pizza-ba (Sziszi pizzája) Körülnéztem, gondoltam veszek egy olcsó kaját, nem akarok mindig étteremben enni. Ez itt ilyen gyorskajálda feeling. Rendeltem egy pizzát, nincs semmi az étlapon, nekem kellett elmondani mi kell rá. Mindent felsoroltam, ami angolul eszembe jutott, úgysem kerül többe tőle :) Amúgy 5 és fél dolcsi. Meg kértem egy kólát. Az USA-ban ilyenkor csak egy üres poharat adnak a pultnál, neked kell menni feltölteni. Az hogy hányszor töltöd fel, rajtad múlik. Ha megkérdik, mekkora kell, elég a kicsi, tök mindegy, olcsóbb, aztán feltöltöm megint, ha kell több. A kicsi is kb. 3 deci. Szal bementem. Én tapasztalt, azonnal kiszúrtam a salátát, gondoltam ingyen van, vettem is belőle rendesen, mégis egészséges a növényevés, vagy nem? Kihozták a pizzát, jó volt, megettem.Páran közben kicsit furcsán néztek rám, de nem nagyon. Később rájöttem, hogy valszeg azt nézték, miért nem eszik ez a gyerek? :)

Népszerű és olcsó pizzázó 

Ma egy srác vitt ide-oda kocsival. Este mondom neki, tegyen már ki Sziszinél, eszek egy pizzát, mint tegnap. Kérdi, akkor mit ettem? Mondom hát egy pizzát. Azt mondja az hülyeség volt. Mondom neki, kb. 5 dolcsi volt, az olcsó (még Magyarországon is, főleg ha megnézem, mit és mennyit kapok érte... khmm). Azt mondja, igen, de a pizza helyett kérjek büfét 5 dolcsiért és akkor ehetek pizzát - AMENNYIT AKAROK!!! salátát, kólát, mindent, bármit a Nap alatt!!! És bármennyit! Amúgy már tegnap is feltűnt, hogy sok mindenkinek feltornyozva állt a pizza a tányérján, csak nem tudtam, miért. Ezt csináltam. Kértem büfét, fizettem összesen $5.45-öt, volt vagy 10 féle pizza, mindet végigkóstoltam, voltak sütemény jellegű dolgok, édesek, azokat is mindet...ugyebár meg kell nézni, mi micsoda :) Voltak szószok, nyilván saláta,kóla, minden. Jóllaktam. Mindezt 1200 forintért. Khmmm. Magyarország.

Amúgy nem láttam még sok elhízott embert, inkább a feketék között vannak iszonyat nagydarabok, meg a gyerekek kövérek. Bár sok embert sem láttam még, itt ugyanis senki nincs az után. Sosem. Én vagyok az egyetlen sétáló alany. Tegnap láttunk egy embert az utcán, az hajléktalan volt. Sztem aki engem lát sétálni, azt hiszi, én is az vagyok, máskülönben miért mennék gyalog...akár 100 métert. Itt mindenki mindenhová kocsival megy. Ma reggel a Prof értem jött. Itt hálálkodott, hogy szerencsére talált egy parkolóhelyet a bejárat mellett, mert nem volt már sehol egy sem, nagyon tele van a parkoló. Hozzáteszem, pont az ablakom alatt állt meg és a parkoló háromnegyede üres volt, csak pont az ajtó körüli 10 volt foglalt. A többi meg már legalább 15 méterre volt a bejárattól, az meg már olyan messze van, hogy onnan már kocsival kellene visszajönni. Szóval hála istennek volt egy parkolóhely az ajtó mellett. A Prof amúgy jó kondiban van, súlyemelő. 

Most kajálásból hazafelé jövet bementem egy áruházba, ott csináltam pár képet.

Van-e itt paprika?
Hogy igazi van-e azt nem tudom, de műanyagból árulnak belőle frisset és kiszárítottat is. Vehetsz dekorációnak.  Egész élethű.

Ezt meg csak azért teszem be, hogy ne maradjon ki. 

Na ennyit mára, mindjárt itt éjfél van és még ki kell töltenem egy csomó papírt. Találtam egy lakást, ami tetszik. Ha igaz, csütörtökön költözök be. Jupijééé :) Erről majd később. Na jó éjszakát nektek...bár ott már mindjárt reggel 7. :)

Az utazás

Na, megérkeztem! Jó hosszú utam volt, de itt vagyok. Indulás előtt azt hittem, nem lesz egyszerű a dolog, lesznek majd problémák. Az igaz, hogy sokszor eléggé észnél kellett lenni, de minden simán és zökkenőmentesen ment. Azért az út bizonyos pontjain többször is eszembe jutott, hogy ha először repültem volna, nehéz elképzelni, hogy ne lettek volna komoly gondjaim. Szóval érezhetően kellett a gyakorlat. 

A repülőm Budapestről 8:15-kor indult, szóval már hajnalban útra kellett kelni. 3:45-re jött a transzfer a házhoz. Egy személykocsit küldtek, én voltam az egyetlen utas, úgyhogy kényelmesen utaztam, jól elbeszélgettünk a sofőr sráccal. Kb. 6:20-ra értünk Ferihegyre (nekem akkor is Ferihegy, ha már amúgy nem az :) ) beálltam az akkor már jó hosszú sorok egyikébe a becsekkoláshoz. Feladtam a poggyászomat, két bőröndöm volt, mindkettő 20.5 kg. Mivel csak 1 feladott poggyász engedélyezett, a másodikért fizetni kellett valami 12 vagy 14 ezer forintot. Ez volt egyébként a legolcsóbb megoldás, mert egyébként 20 kg kiküldése postával százezer forintos tétel lett volna. Az interneten azt olvastam, hogy a plusz feladott poggyász +$60 ba kerül, a túlméretes poggyász pedig +$160-ba. Természetesen ha a cucc túl nagy és túl nehéz, a kettő összeadódik. Ehhez képest, amikor az összeg befizetésénél rákérdeztem, azt mondta a csaj, hogy ő csak a túlsúlyos pótdíjról tud, a túlméretesről nem. Na mondom szuper, akkor pakolhattam volna a nagyobb 

bőröndbe is, ami már túlméretes lett volna. Persze azzal sem jártam volna sokkal jobban, mert az nagyon túlsúlyos lett volna, azért pedig akkor is fizetni kell, és még húzhatok egy marha nagy és nehéz bőröndöt magam után. Szóval a két bőrönd jó választás volt. 

Egyébként az American Airlines-nál egy bőrönd max. 23 kg lehet, tehát két bőröndben összesen 46 kg cuccot lehet kivinni, ami azért már nem kevés. 

Szóval feladtam a poggyászaimat, és mivel egy repülőjegyem volt, megkaptam az összes jártra a beszállókártyákat, így az ülőhelyeimet is már Ferihegyen befoglalták. Ez így nagyon kényelmes volt, mert nem kellett Londonban meg Miamiban beszállókártyáért sorban állni.

A londoni járaton megismerkedtem 2 sráccal, akik szintén debreceniek. Ők New Yorkon keresztül Las Vegasba utaztak, szoftverfejlesztéssel foglalkoznak,.Egy nagy kiállításra vitték a terméküket bemutatni. Jót beszélgettünk, szurkolok nekik, hogy eredményes legyen nekik a kiállítás, és öregbítsék a debreceni cégek jó hírnevét. A srácok a londoni járaton bemutattak egy szintén debreceni fiatal párnak, akik mint később kiderült, Miamiba utaznak két kislányukkal, majd onnan pár nap után egy kis karibi szigetre két hétre mennek, nyaralni. Ott ugyanis ilyenkor kellemes idő van. Tök jó nekik, hogy megtehetik, hogy négyen elutazzanak oda, nem kis összegbe kerülhetett nekik. Amúgy tavaly is voltak a Karib-szigeteken. A srácokkal a londoni gépről való leszállás után már nem találkoztam, de a fiatal párral és a gyerekekkel együtt utaztunk a Londonból Miamiba tartó járaton. 

A Heathrow-n a check-in -ben.

Az út Londonból Miamiba 9 óra 30 perc volt. Boeing 747-400-assal repültünk, a Jumbo jettel. 

Ezzel repültük át az óceánt. Boeing 747-400, Jumbo jet.

Tényleg jó nagy repülő, rengetegen férnek el rajta. Azon a részen, ahol én ültem egy sorban 10 ülés van és két közlekedő folyosó. 

A 747-es egyik utastere. Jobb alul az én ülésem.

Business class a 747-esen

A repjegy a Jumbora tartalmazott egy gagyi fejhallgatót, fogkefét-fogkrémet és egy  vékony pokrócot.

A külső méret persze a belső kényelmen nem látszik meg, sok helyen eléggé szűk terek vannak, a középső ülések lábhelyei  eléggé kicsik. Még jó, hogy átjáró mellett ültem, nem középen. Eredetileg ablak mellé kértem a jegyet, de már nem volt, így a BP-London járat után itt már nem ültem ablak mellett. A székem a gépen a legutolsó sorban volt, itt már csak 2 ülés van az ablak mellett (egyébként 3), így de szerencsére nagyon jól kiláttam az ablakon. Mondjuk sok néznivaló se kint se bent nem volt. Kint szinte végig összefüggő felhő volt, bent meg nem történt semmi. 

Grönland felé 

Először Kanada felett kezdett szakadozni a felhőzet, akkor láttunk valamit először. 

Majdnem Miamiban. Már csak 45 perc :)

Miami a rázkódó repcsiből. 

A repülős utazásaim közül most tűnt fel először, hogy a repülőkön a szemét probléma nagyon nincs megoldva. A kihozott teák és egyéb innivalók műanyag poharát egyszer jönnek összeszedni, aztán aki addig nem itta meg, utána nem tudja hová rakni. Biztos van valahol szemetes, de a szemetet a repülőn mindenki eldobálja !!! Elég gázul nézett ki! A mellettem balról ülő két német srác alatt konkrétan egy vödörnyi szemét gyűlt össze!! Amikor a gépből kiszálltuk Miamiban, utlsók között elhagyva a repülőt (mivel leghátul ültem) hihetetlen látvány tárult elém. Az egész repülő úgy nézett ki, mint amibe egy szemeteskonténert szó szerint beleborítottak. 

Kiszálltunk a repülőből. Az első dolog, ami feltűnt, hogy  marha nagy a reptér, a terminálon belül vagy 20 percig mentünk a csomagfelvételhez, és közben minden tök üres volt, sehol más emberek.

A második dolog volt, hogy a csomagfelvételnél én pulóverben dzsekiben voltam (minedegyik repülőn hideg volt, pulóverben kellett ülni végig) mások meg meg papucs, rövidgatya póló. Szó se róla, jó idő volt Miamiban. Csomagfelvétel után menni kellett az imigration-höz, ami semmivel sem volt másabb a magyar határellenőrzésnél. Odaadtam az útlevelem a vízummal, a széttetovált fiatal határőr srác megkérdezte "Miért van itt ma?" "Melyik egyetem az?" "Mit fog csinálni?".

Semmi extra nem volt, hamar ment. Elmondta, hogy a DS-2019, ami az útlevelembe van betűzve, nem fog kelleni belföldön, csak ha hazamegyek és újra be akarok lépni az USA-ba. Ja, még a repülőn ki kellett tölteni egy papírt a vámhoz, hogy milyen vámköteles cuccok vannak nálam (semmi), és a vízummal rendelkezőknek az I-94 nyomtatványt (fehér kártya). 

I-94 

Semmi extra nincs egyik papíron sem, csak az útlevél és vízumadatainkat kell beírni, és kész. Az imigrationtól a vámhoz kellett menni. A vámvizsgálat úgy történt, hogy szinte menet közben kivették a kezemből a vámos papíromat, amit kitöltöttem. Senki nem nézett semmit. Ezután le kellett adni a csomagokat a belföldi járatra. Ezt úgy oldották meg, hogy mielőtt a check-in pultokhoz érnénk, egy széles a folyosó szélén két fickó kiabál, hogy "Ellenőrzött csomagokkal ide!". Odamentem, mondtam, hogy csatlakozásom van Dallasba, neki kell-e leadni a csomagomat? Mondta, hadd nézze a beszállókártyámat (amit ugye még Budapesten megkaptam), megmutattam, ő meg elvitte a csomagjaimat a kordon túloldalára. Ez is nagyon könnyen ment, azt hittem sorba kell majd állni valahol. 

Utána megkerestem, honnan indul a gépem Dallasba. Jó sokat kellett gyalogolni a kapuhoz, aztán mire odaértem, még jó, hogy odamentem értetlenkedni az ott álló alkalmazotthoz, hogy miért más van kiírva, a Dallasi is innen megy? Kiderült, hogy nem, mire odaértem átrakták másik kapuhoz, oda, ahonnan jöttem, szal mehettem vissza. Ekkor már jó éhes voltam, mert a 9 és fél órás út alatt kétszer kaptunk enni, akkor is keveset, de legalább ehetőt. Szóval kerestem egy kajahelyet, gondoltam nem bonyolítom, eszek egy hambit vagy hotdogot. $10.20-ért vettem egy hotdog menut, nagy kólával. Me voltam lepődve, mert csak egy üres fél literes papírpoharat kaptam, nem is tudtam, hogy mivan, utánam hozták, mert közben odébb mentem a kasszához fizetni. Rájöttem, hogy itt csak üres poharat adnak, mert ingyen akárhányszor feltöltheted. Ergó hülyeség volt a nagykólás menü. Nem baj, első lecke (lesz még iszonyat sok...).

Megettem életem első ameikai kajáját. Nem volt nagy show, dehát mit vársz egy gyorséttermi hotdogtól, sültkrumplitól?

Kaja után a Heathrow után itt is megnéztem, van-e Wifi. Volt, csak itt is fizetős, fizetés nélkül csak járatinformációkat keresgélhetsz a reptér oldalán. De itt már volt konnektor az elektromos cuccok töltésére. Ezt és a wifit nagyon hiányoltam a repülőn a hosszú út alatt, nem is használtam sem a laptopot, sem  telefont, nehogy a kritikus pillanatban merüljenek le. 

Beszálláskor kiderült, hogy valami van a beszállókártyámmal, kérni kellett másikat a beszállító asztalnál. Miután ezzel beszálltam, észrevettem, hogy az eredeti helyemen, az ablak mellet ültek. Aha, mondom, ez volt  a gond. Beültem az új helyemre, erre pár perc múlva jön egy srác, hogy a helyén ülök. Mondom azt nem hiszem. Azt mondja, hadd nézze már meg a beszállókártyámat (egyébként jófej srác volt, itt senki sem pampog vagy kiabál). Mondom neki, mutatok neked kettőt! Mutatom neki, nézze meg, két helyem is van a repülőn, és ezek szerint mindkettő foglalt. :)  A végén találtak neki egy szabad helyet, ami szerencsés dolog, mert az egész utam során minden repülő tele volt! Az út Dallasba, nem volt túl hosszú. A repülő kb. 1000 éves volt, a monitorok rajta valszeg még a 70-es évekből voltak, azok a nagy hátuljú, képcsövesek. Itt már nem nagyon érdekelt a repülés, inkább aludni szerettem volna, mert eléggé fáradt voltam már. 

Érkezéskor felvettem a csomagokat, és irány a kijárat. Meg volt beszélve, hogy ott fog rám várni egy limuzin sofőrrel, Kisebb kolbászolás és kérdezősködés után kiderült, hogy a limó nincs ott, szal most mi legyen?

Itteni idő szerint hajnal negyed 1-kor felhívtam a Profot (mondta, hogy nyugodtan hívjam, ha van valami), hogy mi van a kocsival? Mondta, felhívja a sofőrt. Ott is volt a fickó pár perc múlva. 

A Lincoln. A sofőr épp a bőröndjeimet viszi befelé.

Mint kiderült másik kijáratnál várt rám, csak én erről nem tudtam, a számom megvolt neki, de ő meg nem hívott fel. Meglepődtem a kocsin, egy fekete Lincoln volt, jó nagy, öltönyös sofőrrel. Wow, mondom, nagyon full volt. A kocsiban akkora hely van....Szóval elvitt Dentonba a Hotelbe, útközben elég jót beszélgettünk, sok érdekeset mondott. Amikor megérkeztünk szó nélkül bevitte a csomgjaimat, csak néztem. Nem csak kivette, megfogta és behúzta mind a két bőröndöt a recepcióhoz. 

A hotelben a recepciós srác ideadta a mágneskártyáimat  a szobához. Kicsit beszéltünk. Megkérdezte, honnan jöttem, mondtam Magyarországról. Kicsit furcsán nézett, vagy meglepetten nemtom. Na mondom, itt az első amerikai, aki azt sem tudja honnan jöttem (a sofőr tudta, hol van hángöri). Mondom a recepciós srácnak, hogy az Európában van. Elnéz, nevet, azt mondja :"Tudom, hol van Magyarország, a fociedzőm is magyar!". Ahh, mondom, bocsi! :S 

Feljöttem a szobába, elég fullos szálloda ez, nemtom ki fogja fizetni... a prof vagy én :) Én a Profra voksolok! 

A szobám (részlet) :)

Reggeli pillantás Amerikára a szoba ablakából. Már amennyiben a parkoló Amerika. :)

Ami az egész utazás során furcsa volt, hogy mindenhol állítani kellet az órán az időzónának megfelelően, mert ha elnézem az órát, még lekésem valamelyik gépet.

Na ennyit az útról, ha eszembe jut még valami fontos, még update-elem ezt a postot, de már így is elég hosszú.